A harmadikutas magyar politológia lehetősége a politikai impresszionalizmus korában
A Politikatudományi Szemle 2024/3-as számában megjelent vitaindító tanulmányában Kovarek Dániel arra a súlyos megállapításra jut, hogy a magyar politikatudományt aktuálisan „térvakság” jellemzi: a magyar politikai valóságról magyar nyelven megjelent vizsgálódások jellemzően a globális Észak (= Nyuga...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
2025
|
| Sorozat: | POLITIKATUDOMÁNYI SZEMLE
34 No. 2 |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.30718/POLTUD.HU.2025.2.101 |
| mtmt: | 36312502 |
| Online Access: | http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/38725 |
| Tartalmi kivonat: | A Politikatudományi Szemle 2024/3-as számában megjelent vitaindító tanulmányában Kovarek Dániel arra a súlyos megállapításra jut, hogy a magyar politikatudományt aktuálisan „térvakság” jellemzi: a magyar politikai valóságról magyar nyelven megjelent vizsgálódások jellemzően a globális Észak (= Nyugat) angolszász és nyugat-európai szakirodalmának példáiból (mintázat) és elméleti kereteiből építkeznek, holott – különösen az orbáni autokráciát illetően – a magyar trendek, intézményi megoldások, politikai viselkedési vagy választói magatartásformák gyakran jobban rokoníthatók Európán kívüli államok, a fejlődő országok vagy a globális Dél (= Kelet) államainak jellegzetességeivel. A magyar politikai rendszer megértésének megkönnyítésére azt javasolja, hogy gyakrabban forgassuk a fejlődő országokat elemző munkákat, és reflektáljunk érdemben a globális Dél államait vizsgáló tudományos közleményekre. A kínált paradigmaváltást tarhatónak tartom, de szerintem maradt még hely bőven a – szerintem homogén egységet nem képező – globális Északkal való összehasonlításoknak. A „harmadikutas” jelzővel azért élek, mert ahogy egykoron a „harmadik út” fogalmával fejezték ki a „nyugati” és/vagy a „keleti” orientáció gondolati sémáinak alternatíváját, úgy tartom fontosabbnak most – archaikus kifejezéssel – a „magyar öncélúságot”: a magyar politikatudománynak még óriási adósságai vannak a magyar politikai valóság feltárásában. Amíg ez nincs rendezve, és az önmagunkról tudásunk – szakmai „vakfoltok” miatti – „fehér foltjai” nincsenek kitöltve, a kelet–nyugati összehasonlítások tévútra vihetnek, és magyarázó erejük a vártnál jóval gyengébb lehet. Az 1867 és 2010 közötti magyar politikai rendszerek óriási tartalékokkal szolgálnak a mai magyar politikai állapotok összehasonlító elemzésekkel történő megértéséhez, azonban súlyos probléma az empirikus és átfogó elemzések egyre nagyobb hiánya és az, hogy elemzések és szakmai viták helyett sok kérdésben a politikai impresszionizmus uralja a tudományos gondolkodást. A szerzők mintha átadnák magukat benyomásaiknak, érzéseiknek vagy éppen vonzalmainknak, beleértve a hivatkozott szakirodalom kiválasztását is. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 101-116 |
| ISSN: | 1216-1438 |