Az autonómiáról van szó
Tanulmányomban Lukács György esztétikai gondolkodásának és a művészet modern autonómiájának kapcsolatát vizsgálom. Azt állítom, hogy a művészeti autonómia tágabb és alapvetőbb probléma, mint a művészek alkotószabadságának ezzel persze összefüggő kérdése, ezért nem Lukács kultúrpolitikai tevékenységé...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
2024
|
| Sorozat: | REPLIKA
2023 No. 130 |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.32564/130.3 |
| mtmt: | 34895926 |
| Online Access: | http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/34415 |
| Tartalmi kivonat: | Tanulmányomban Lukács György esztétikai gondolkodásának és a művészet modern autonómiájának kapcsolatát vizsgálom. Azt állítom, hogy a művészeti autonómia tágabb és alapvetőbb probléma, mint a művészek alkotószabadságának ezzel persze összefüggő kérdése, ezért nem Lukács kultúrpolitikai tevékenységét, a nyilvánosságban betöltött szerepét, hanem magának az autonómiakérdésnek a filozófus gondolkodásában való megjelenését kutatom. Tanulmányomban amellett érvelek, hogy Lukács művészetfilozófiája (egészen korai írásaitól kezdve) nem pusztán bizonyos műcsoportok heteronóm szempontok alapján működő elítélése miatt érintkezik az autonómia problémájával, hanem azért is, mert maga az esztétikai keretelmélete alapjaiban a modern művészeti autonómia kritikájaként születik meg. Maguk az értékelés kritériumai az autonómia kritikáját foglalják magukban. Lukács esztétikai racionalizmusa és klasszicizmusa, a jelölők művészetének radikális elutasítása, és a metafizikai mélység visszakívánása mind arra vezethetők vissza, ahogyan megpróbál leszámolni a modern művészet ellentmondásos kísérletével: az öncélú művészet társadalmi hasznosításával. Tanulmányomat annak bizonyításával zárom, hogy az autonóm művészet teljes kritikáját Lukács éppen az autonómia nézőpontjáról próbálja elvégezni, így végül épp ugyanannyira ellentmondásos narratívát alkot. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 29-42 |
| ISSN: | 0865-8188 |