Reduktív realista próza a nyolcvanas évektől napjainkig gondolatok egy kortárs olasz irodalmi irányról /
Jelen írás az olasz próza neoavantgárd, posztmodern és experimentalista törekvések virágzása közepette feltűnő, nyolcvanas évektől alakuló (a magyarországi irodalmi kritika által egyébiránt kevéssé tárgyalt) időszaka egy sajátos iránya: az olasz reduktív realista próza definiálásához, valamint...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
2017
|
| Sorozat: | TISZATÁJ: IRODALMI MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI FOLYÓIRAT
71 No. 6 |
| mtmt: | 3235424 |
| Online Access: | http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/12680 |
| Tartalmi kivonat: | Jelen írás az olasz próza neoavantgárd, posztmodern és experimentalista törekvések virágzása közepette feltűnő, nyolcvanas évektől alakuló (a magyarországi irodalmi kritika által egyébiránt kevéssé tárgyalt) időszaka egy sajátos iránya: az olasz reduktív realista próza definiálásához, valamint e próza eredetiségének és újszerű realista beállítottságának a vizsgálatához kíván hozzájárulni. Ennek érdekében néhány, az (olasz) irodalomban jelentős hatással bíró szerző jellegzetes műve – Pier Vittorio Tondelli 1980- ban publikált "Új libertinusok"-ja, Andrea De Carlo 1981-es "Tejszín vonat"-ja és Niccolò Ammaniti 1996-ban megjelent "Sár"-ja mellett Giuseppe Culicchia 2009-es "Tűzben ég a város"-a – tárgyalását is az elemzés részévé teszi. Ezáltal az egyszerre reduktív és realista irányultságú technikák olasz prózában jelentkező hatásainak tanulmányozását csaknem napjainkig szándékozza kiterjeszteni, s egyúttal igyekszik rámutatni azok kortárs és legújabb olasz irodalomban tapasztalható jelentőségére. Vállalkozását olyan megvilágításból – a minimalista prózához való viszonyításon és a redukció módozatainak kortárs prózában megmutatkozó szerepe megvilágításán keresztül – kívánja megvalósítani, amelyre az elmúlt mintegy harminc-negyven év olasz elbeszélő irodalmával kapcsolatban ez idáig viszonylag kevés hangsúly esett, s amely segítségével a kritikai írások által eddig egymástól többnyire függetlenül tárgyalt alkotások között jellegzetes kapcsolódási pontokat nyílik lehetőség felmutatni. Persze az ezredforduló körüli évtizedek olasz irodalma annál szélesebb panorámát mutat, minthogy az ekkor születő művek bármely külön (akár a fentiekben leírt, a világról csupán egyfajta felszíni képet festő) irányba egyöntetűen besorolhatóak lennének. Ugyanakkor a kortárs olasz prózában határozottan tetten érhető egy efféle jellegzetességeket hordozó, realista irányultságú és (egyben) reduktív valóságábrázolásról, beszédmódokról, ábrázolási technikákról tanúskodó vonal, amely több írást is egymáshoz rokonít. E próza esztétikai kereteinek a vizsgálata – miközben az említett művek irodalomtörténeti helyének (újbóli) meghatározásához is adalékokkal szolgálhat – a kortárs olasz elbeszélő irodalom sajátos ábrázolási módszerei, valamint a segítségükkel felépített narratív világok hatékony valóság- és társadalomábrázoló szerepéről, (fokozott) reflexióra ösztönző működéséről és (sokszor vitatott) művészi értékéről is igazolást nyújt. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 62-71 |
| ISSN: | 0133-1167 |