A nyelvtani jel, a trópus és az alakzat a nyelvtan- és az irodalomtanításban
Az irodalom eszköze a nyelv. Az irodalmi szöveg a szavak egymásra vonatkoztatásával, összekapcsolásával, elrendezettségével (szóképek/ trópusok és alakzatok révén) fejt ki hatást; formáz jelentéseket, kelt esztétikai élményt. Nyelve abban is különbözik a tudományok nyelvhasználatától, hogy a valóság...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
2013
|
| Sorozat: | Iskolakultúra
23 No. 5-6 |
| Online Access: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/41905 |
| Tartalmi kivonat: | Az irodalom eszköze a nyelv. Az irodalmi szöveg a szavak egymásra vonatkoztatásával, összekapcsolásával, elrendezettségével (szóképek/ trópusok és alakzatok révén) fejt ki hatást; formáz jelentéseket, kelt esztétikai élményt. Nyelve abban is különbözik a tudományok nyelvhasználatától, hogy a valóságot képszerűen jeleníti meg. Olyan meghatározások ezek, amelyek irodalmi olvasókönyvekben, tankönyvekben szerepelnek az irodalmi mű poétikai eljárásainak, eszközrendszerének megvilágítása céljából. Még ilyen leegyszerűsített formában is egyértelmű utalást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy az irodalom nem önmagában álló jelenség: létformája összetett, nyelvi, kulturális és interdiszciplináris diskurzusok szövevényében értelmezhető. A dolgozat az irodalomról és jelenkori oktatásáról szóló fentebb leírt, hagyományosnak tekinthető elképzeléseket a 21. század olyan új alakulásainak és tudományos kihívásának függvényében vizsgálja, mint amilyen „a világ szövegszerűvé válásának tapasztalata”. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 3-7 |
| ISSN: | 1215-5233 |