Bejek, korzárók és diplomaták - A Tuniszi Kormányzóság kapcsolatai a nyugat-európai országokkal és az Egyesült Államokkal, 1605-1830

A Tuniszi Kormányzóság (1574–1881) és a többi Barbár Állam, azaz a Marokkói Királyság, az Algíri és a Tripoliszi Kormányzóság meghatározó tényezői voltak a Földközi-tenger kora újkori történetének. A muszlim államok nem csak regionális szinten voltak hatással a Mediterráneumra, hanem kalózkodásuk kö...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Palotás Zsolt
További közreműködők: Kökény Andrea (Témavezető)
Dokumentumtípus: Disszertáció
Megjelent: 2017-02-10
Tárgyszavak:
doi:10.14232/phd.3289

mtmt:3267778
Online Access:http://doktori.ek.szte.hu/3289
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:A Tuniszi Kormányzóság (1574–1881) és a többi Barbár Állam, azaz a Marokkói Királyság, az Algíri és a Tripoliszi Kormányzóság meghatározó tényezői voltak a Földközi-tenger kora újkori történetének. A muszlim államok nem csak regionális szinten voltak hatással a Mediterráneumra, hanem kalózkodásuk következtében Nyugat-Európa és az Amerikai Egyesült Államok életének számos aspektusát is meghatározták. Az értekezés az Oszmán Birodalom észak-afrikai tartományainak a nyugat-európai államokkal és az Egyesült Államokkal folytatott diplomáciai és katonai kapcsolatainak, illetve háborúinak bemutatására vállalkozik a kora újkorban. Tágabb kronológiai időhatárunkat 1605, az első szerződés dátuma a Tuniszi Kormányzóság és egy nyugat-európai állam között a kora újkorban és 1830, az Algíri Kormányzóság franciák általi annexiója jelenti. A disszertáció szűkebb témája a Tuniszi Kormányzóság és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok (1783–1824) bemutatása. A dolgozatnak ez a gondolati egysége három nagyobb esemény mentén ismerteti a tunéziai–amerikai kapcsolatokat: az 1797-es tunéziai–amerikai szerződés megkötése és annak megújítása 1799-ben, a Tripoli elleni amerikai háború időszaka (1801–1805) és az 1824-es konvenció előzményei és aláírása. A kora újkorban számos keresztény rab, utazó és diplomata készített beszámolót és jelentést Észak-Afrikáról és a muszlim kalózkodásról. Az értekezés alapvetően ezekre a forrásokra támaszkodik, mivel elsődleges célunk az, hogy a keresztények szemszögéből vizsgáljuk a Magreb kapcsolatát Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal. A Magreb kora újkori históriáját, így a tunéziai–amerikai kapcsolatok történetét bemutató monográfia nem létezik magyar nyelven. Emellett az amerikai történészek figyelmét is elsősorban az amerikai kereskedők és tengerészek Algírban való rabsága (1785–1796/7), illetve az úgynevezett barbár háborúk, vagyis a Tripoli elleni (1801–1805), valamint az Algír elleni (1815–1816) konfliktusok keltették fel. Megállapítható, hogy a nemzetközi történetírásban indokolatlanul kevés figyelmet kapott az ezekben a háborúkban részt nem vevő Tuniszi Kormányzósággal való kapcsolat elemzése és bemutatása. Az értekezés a magyar és a nemzetközi kutatásban is hiánypótlónak tekinthető a Tuniszi Kormányzóság és az Egyesült Államok korai kapcsolatainak vonatkozásában.