«Noi cercavamo una lingua al buona, per verità, non avevamo pensato» Il Manzoni linguista: la teoria sulla formazione dell’Italiano, vincolata ai concetti di Dialetto - Oralità - Tosco-fiorentino - Uso /
Alessandro Manzoni è una delle personalità più importanti nella storia e nelle cultura linguistica italiana. Tuttavia, non risulta sufficientemente noto il suo ruolo da linguista ante litteram. Egli arrivò a riconoscere ed acclarare la vera essenza della lingua: l’oralità a base sociale; e dimostrò...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2026-02-06
|
| Kulcsszavak: | Manzoni-Lingua-Dialetti-Uso-Storia dell'italiano |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.12898 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/12898 |
| Tartalmi kivonat: | Alessandro Manzoni è una delle personalità più importanti nella storia e nelle cultura linguistica italiana. Tuttavia, non risulta sufficientemente noto il suo ruolo da linguista ante litteram. Egli arrivò a riconoscere ed acclarare la vera essenza della lingua: l’oralità a base sociale; e dimostrò come quello che tutti i sistemi consideravano Lingua, cioè il toscano letterario, era scientificamente e inevitabilmente compromesso con gli elementi concreti di oralità-dialetti-uso. Di contro alle teorie contemporanee più accreditate, che ignorarono il dato sociale, come quella di Antonio Cesari e il purismo, l’eredità illuministica di M. Cesarotti, raccolta da classicisti come Vincenzo Monti, e i grammatici come Michele Ponza, attesterà non solo che la lingua della conversazione quotidiana, della stragrande maggioranza della popolazione, fosse regolarmente un dialetto; ma sottolineerà, come un’arma vincente, che nonostante questo apparente divario, esistesse un ‘parlare’ sovraregionale e comune. Per questo motivo il dialetto diventa l’elemento principale, la novità, della sua e della nostra trattazione, in seno all’Italiano (dialettal-popolare, cioè, comune). Il Manzoni anticipa le teorie che hanno costituito la storia della lingua e della linguistica moderna, e cioè che l’acquisizione di un unico idioma non sarebbe mai avvenuta senza adattamenti, e l’italiano è il frutto di un compromesso con l’elemento territoriale. Così, ripercorrendo i suoi Scritti linguistici e focalizzando l’attenzione su questi elementi basilari, speriamo che questa raccolta di dati sia un altro contributo che concorra nell’obiettivo di assegnare al Manzoni i suoi meriti, e rinvigorire il pensiero che vuole vederlo citato nel novero dei linguisti. Alessandro Manzoni az olasz történelem és nyelvkultúra egyik legfontosabb személyisége. Ugyanakkor még a szakmai köztudatban sem eléggé tárgyalt nyelvészi-nyelvelméleti tevékenysége, s ennek jelentős hatása írói működésére. Ő ismerte fel és tisztázta a nyelv valódi lényegét: a társadalmi alapú szóbeli nyelvhasználatot; és bebizonyította, hogy amit minden rendszer nyelvnek tekintett, azaz a irodalmi toszkán nyelvet, tudományosan bizonyíthatóan és szükségszerűen befolyásolták a szóbeliség, a dialektusok és a nyelvhasználat konkrét elemei. A Manzoni a vele kortárs vagy valamivel korábbi általánosan elfogadott elméletekkel szembe helyezkedett. Ezek a vélekedések figyelmen kívül hagyták a társadalmi körülményeket, mint például Antonio Cesari, a purizmus, felvilágosodás Melchiorre Cesarotti-féle öröksége, amelyet a klasszicisták, Vincenzo Monti, és a nyelvészek, Michele Ponza foglaltak össze. Az író-teoretikus nemcsak azt bizonyítja, hogy a lakosság túlnyomó többségének a mindennapi beszéd során használt nyelve rendszeresen a dialektus volt, hanem kiemeli, mint győztes fegyvert, hogy ennek a látszólagos különbségek ellenére létezett egy régiókon átívelő, közös „beszéd”. Ezért a dialektus lett a fő elem, az újdonság mind ő gyakorlatában, mind a mi értekezésünkben, az olasz nyelv (dialektális-népi, azaz köznyelvi) keretein belül. Manzoni előrevetíti azokat az elméleteket, amelyek a modern nyelv és nyelvészet történetét alkotják, nevezetesen, hogy egyetlen nyelv elsajátítása soha nem történhetett volna meg alkalmazkodás nélkül, és az olasz nyelv a területi elemmel való kompromisszum eredménye. Így, visszatekintve nyelvészeti írásaira és ezekre az alapvető elemekre összpontosítva, reméljük, hogy ez az adatgyűjtemény újabb hozzájárulás lesz ahhoz a célhoz, hogy Manzoninak megadjuk a neki járó elismerést, és új életre keltsük azt a gondolatot, hogy őt is a nyelvészek sorába sorolják. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 226 |