A kortárs magyar líra oroszversei kelet-közép-európai kontextusban
The focus of the dissertation is on the particular corpus of Hungarian poetry that have been called "Russian poems" since István Baka's poems under the pseudonym Stepan Pehotny: besides Baka, the works of László Király, Ferenc András Kovács and László Bogdán, which were published as i...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2025
|
| Kulcsszavak: | Baka István, Király László, Kovács András Ferenc, Bogdán László, maszk, szerepköltészet, alteregó, prosopopeia, paratextus, Közép-Kelet-Európa, oroszvers, oroszos kód, irónia, Sztyepan Pehotnij, álnév, Adam Zagajewski, Danilo Kiš, Jarosław Marek Rymkiewicz, Michal Habaj, Anna Snegina, kortárs magyar költészet |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/12481 |
| Tartalmi kivonat: | The focus of the dissertation is on the particular corpus of Hungarian poetry that have been called "Russian poems" since István Baka's poems under the pseudonym Stepan Pehotny: besides Baka, the works of László Király, Ferenc András Kovács and László Bogdán, which were published as independent volumes under the names of their Russian alter egos. The necessity of the research was justified by the fact that, although the reception of the individual poets has already dealt to a varying degree with these poetry cycles, which can be read along the lines of both Hungarian and Russian codes, the dialogue between the four authors and their texts has not yet been discussed in any depth, beyond a mention or superficial comparison. The study does not limit itself to a philological and comparative juxtaposition of the four Russian-Hungarian poetry volumes, namely, Baka's Sztyepan Pehotnij testamentuma (1994), László Király's Beűzetés (1995), a collection dedicated to the poems of fictional Al. Nyezvanov, András Ferenc Kovács's Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka (2010) and László Bogdán's works published under the pseudonym Vassily Bogdanov (especially A végzet kirakós játékai (2013) and Az illuzionista és a szörnyeteg (2015)). Following the philological-theoretical framing, the thesis explores how these so-called "Russian poems" are understood today in the dialogue of the four poets through the use of three close-textual interpretive focuses: the relationship between the paratextual web and poetic mystification, the poetic significance of the exiled poet archetype in the cycles, and possible ironic interpretations of the works under study. In addition to a closer reading of the texts, the thesis also attempts to explore parallels in the literature of the East-Central European region (primarily Polish and Slovak, partly Serbian), thus asking to what extent the poetic dialogicity of "Russian poems" is peculiarly Hungarian, and how the Russian codes of neighbouring literatures might finetune the domestic reception. Az értekezés középpontjában a magyar líra sajátos szövegcsoportja, a Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötete óta oroszversekként emlegetett korpusza áll: Baka mellett Király László, Kovács András Ferenc és Bogdán László azon művei, amelyek önállóan, oroszos alteregójuk neve alatt írt kötetekben jelentek meg. A kutatás szükségességét indokolta, hogy bár az egyes költők recepciója többé vagy kevésbé már tárgyalta ezeket az egyszerre magyar és orosz kód mentén olvasható versciklusokat, a négy szerző és szövegviláguk közti dialógus – egy helyütt való említésen vagy felszíni összevetésen túl – nem került még mélyrehatóbb munka fókuszába. A vizsgálat nem merül ki annyiban, hogy filológiai és komparatív szempontból állítja párhuzamba a négy orosz-magyar költőalteregót, név és cím szerint Baka Sztyepan Pehotnij testamentumát (1994), Király László Al. Nyezvanov verseinek szentelt Beűzetés (1995) című gyűjteményét, Kovács András Ferenc Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka (2010), illetve Bogdán László Vaszilij Bogdanov álnéven kiadott műveit (kiemelten a A végzet kirakós játékai (2013) és Az illuzionista és a szörnyeteg (2015) című köteteit). A filológiai-teoretikus keretezést követően a dolgozat három szövegközeli értelmezési fókusz segítségével járja körül, miként érthető ma az oroszvers a négy költő párbeszédében: elemzi a paratextuális háló és a poétikai értelemben vett misztifikáció kapcsolatait, a ciklusokban megjelenő száműzött költő archetípusának motivikus jegyeit, valamint a vizsgált művek lehetséges ironikus olvasatait. Az értekezés a szorosabb szövegolvasás mellett egyúttal a kelet-közép-európai régió (elsősorban lengyel és szlovák, részben szerb) irodalmában fellelhető párhuzamok felkutatására is vállalkozik, rákérdezve ezáltal arra, mennyiben sajátosan magyar költészeti dialogicitás jelentkezik az oroszversekben, hogyan árnyalják a hazai befogadást a szomszédos irodalmak oroszos kódjai. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 184 |