Contextualizing the Mounted Pastoral Nomadic Political Ecumene The Conquering Hungarians’ Political and Social Pathways /

This thesis explores the political and social dynamics of the Conquering Hungarians during the 9th and 10th centuries, focusing on their integration from mounted pastoral nomadism into a sedentary society within the Western Christian political ecumene. It introduces the concept of the "mounted...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Şimşek Cihan
További közreműködők: Zimonyi István (Témavezető)
Dokumentumtípus: Disszertáció
Megjelent: 2024
Kulcsszavak:Conquering Hungarians, mounted pastoral nomadism, political ecumene, sedentarization
Tárgyszavak:
Online Access:http://doktori.ek.szte.hu/12323
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:This thesis explores the political and social dynamics of the Conquering Hungarians during the 9th and 10th centuries, focusing on their integration from mounted pastoral nomadism into a sedentary society within the Western Christian political ecumene. It introduces the concept of the "mounted pastoral nomadic political ecumene" as a novel framework to analyze the unique political structures and social pathways of the Hungarians, contrasting them with other nomadic societies primarily studied in Inner Asia. By employing a multidisciplinary approach that incorporates historical, archaeological, genetic, and geographical studies, this research reevaluates existing theories on nomadic societies and their transition to statehood and settlement. Special emphasis is placed on the interaction between environmental factors, such as the Medieval Warm Period, and social transformations, highlighting the Hungarians' unique process of sedentarization in the Carpathian Basin. This study contributes to the broader understanding of nomadic history, challenging Eurocentric narratives and providing new insights into the global historical context of nomadic societies in the medieval period.
Ez a disszertáció a 9. és 10. századi Honfoglaló Magyarok politikai és társadalmi dinamikáját vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan integrálódtak a lovas nomád pásztorkodásból a nyugati keresztény politikai ökumenébe mint letelepedett társadalom. Bevezeti a „lovas nomád pásztori politikai ökumené” fogalmát, mint egy új keretrendszert, amely lehetővé teszi a magyarok egyedülálló politikai struktúráinak és társadalmi útvonalainak elemzését, szembeállítva őket más, elsősorban belső-ázsiai nomád társadalmakkal. Több tudományágat átfogó megközelítést alkalmazva, amely történelmi, régészeti, genetikai és földrajzi tanulmányokat foglal magában, ez a kutatás újraértékeli a nomád társadalmakra és azok állammá és letelepedetté válásának folyamatára vonatkozó meglévő elméleteket. Külön hangsúlyt fektet a környezeti tényezők, mint például a középkori meleg periódus és a társadalmi átalakulások közötti interakcióra, rávilágítva a magyarok egyedülálló letelepedési folyamatára a Kárpát-medencében. Ez a tanulmány hozzájárul a nomád történelem szélesebb körű megértéséhez, megkérdőjelezve az eurocentrikus narratívákat és új felismeréseket nyújtva a középkori nomád társadalmak globális történelmi kontextusában.