Women’s Writing in the Middle East Subverting the Image of the ‘Third World Woman’ in Sahar Khalifeh’s Writings /
Third-world woman living under colonizing regimes is often depicted as someone who never speaks for herself, incapable of representing her emotions, presence, or history. Accordingly, women’s portrayal in Middle Eastern literature is always permeated by images of patriarchal control, portraying wome...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2024-08-02
|
| Kulcsszavak: | Keywords: Autobiography, Feminist waves, Middle Eastern woman, Sahar Khalifeh, Sisterhood, The third space. Kulcsszavak: önéletírás, feminista hullámok, közel-keleti nő, Sahar Khalifeh, nővériség, harmadik tér. |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/12153 |
| Tartalmi kivonat: | Third-world woman living under colonizing regimes is often depicted as someone who never speaks for herself, incapable of representing her emotions, presence, or history. Accordingly, women’s portrayal in Middle Eastern literature is always permeated by images of patriarchal control, portraying women as objects, mothers, or symbols representing the motherland, fertility, and generosity. Thus, male narratives dominate as the master narrative, relegating women to the role of storytellers whose voices have been excluded from written history. Consequently, this dissertation explores some efforts to subvert the oppression imposed on Middle Eastern women and their quest to unveil themselves. In response to their exclusion from written discourse, Middle Eastern women turn to autobiographical writing since it provides them a source of agency and a platform for self-representation. Thus, the present dissertation examines the response of Middle Eastern female writers to the burden of misrepresentation through the analysis of the literary works of the well-known Palestinian feminist writer Sahar Khalifeh, who is the primary focus of the first part of the dissertation. Subsequently, the second part shifts to compare Khalifeh’s autobiography with the life narrative of the Iranian writer Marjane Satrapi, aiming to provide an outlook on the feminist scene and the portrayal of women in Middle Eastern literature, namely, Palestinian and Iranian literary production. The analysis reveals that both writers attempt to subvert some stereotypical images associated with Middle Eastern women in literature through different narrative forms. The dissertation draws on insights from the four feminist waves. It incorporates aspects of post-colonial discourse to explore the Middle Eastern feminist scene from a hybrid perspective, encompassing both feminist and post-colonial frameworks. A gyarmatosított országokban élő harmadik világbeli nőket általában úgy ábrázolják, mint akik képtelenek a maguk érdekében felszólalni, érzelmeiket, jelenlétüket, történelmüket képviselni. Ennek megfelelően a közel-keleti irodalomban a nőábrázolást a patriarchális kontroll képei hatják át, a nőket tárgyként, anyaként vagy a szülőföldet, a termékenységet és a nagylelkűséget jelképező szimbólumként reprezentálják. A férfi írók elbeszélései uralkodó narratívaként dominálnak, a nőket az írott történelemből kizárt mesélő szerepébe taszítják. Következésképpen a disszertáció a közel-keleti nőkre nehezedő elnyomás szubvertálására irányuló erőfeszítéseket kutatja, a küldetést, hogy láthatóvá tegyék magukat. Az írott diskurzusból való kirekesztettségükre válaszként a közel-keleti nők az önéletrajzi íráshoz fordulnak, mivel ez biztosítja számukra a cselekvőképesség és az önreprezentáció lehetőségét. Ezért a jelen disszertáció a közel-keleti női íróknak a hamis reprezentációs hagyományra adott válaszát a jól ismert palesztin feminista írónő, Sahar Khalifeh irodalmi műveinek elemzésén keresztül vizsgálja, az ő művei jelentik a disszertáció első részének elsődleges témáját. Ezt követően a második rész áttér Khalifeh és Marjane Satrapi iráni írónő önéletrajzi ihletettségű írásainak összehasonlítására, azzal a céllal, hogy kitekintést nyújtson a közel-keleti feminista színtérre és nőábrázolásra a irodalomban, nevezetesen a palesztin és iráni irodalmi termelésben. Az elemzés az igyekszik feltárni, hogy a két írónő milyen különböző elbeszélési formákon keresztül szubvertálja a közel-keleti nőkről alkotott sztereotip képeket. A disszertáció a négy feminista hullám meglátásaira támaszkodik, de a posztkoloniális diskurzus szempontjait is beépíti, hogy a közel-keleti feminista színteret egy hibrid, mind a feminista, mind a posztkoloniális kereteket tartalmazó perspektívából vizsgálja meg. |
|---|