A keresztény megváltás objektív értelmezése René Girard mimetikus elméletének tükrében
One of the most important questions in Christian theology is how and in what sense Jesus Christ became the saviour of the world. In my paper, I argue first of all that the traditional interpretations of salvation, can be divided into two main groups. One is that salvation brings about a decisive cha...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2023
|
| Kulcsszavak: | vallástudomány, teológia, megváltástan, mimetikus elmélet |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/11897 |
| Tartalmi kivonat: | One of the most important questions in Christian theology is how and in what sense Jesus Christ became the saviour of the world. In my paper, I argue first of all that the traditional interpretations of salvation, can be divided into two main groups. One is that salvation brings about a decisive change in the status of humans, the other is that it brings about a decisive change in the way they think and behave. I call the former the objective-transactional view, given that the act of redemption takes place outside, independently of humanity, and is always based on some transaction in which the person or death of Jesus is the means of payment. At its centre, therefore, is a punctual event. The other view, I call subjective, sees the whole Jesus-event and its effect on human beings as the redemptive act, and thus sees redemption as a process, that cannot be considered a classical transaction, since the human factor does not guarantee a positive result. One could also call the former a cross-centred, and the latter an incarnation-centred view. In this thesis, I will focus on the objective approach to redemption models in order to justify my hypothesis that all of them are based on a sacrificial logic, regardless of whether they explicitly incorporate a ritual approach. To do so, I invoke René Girard's mimetic theory, according to which civilized human communities are the result of spontaneous killing based on scapegoating mechanism. Its routine re-enactment gives rise to ritual practice, an elementary form of religion around which human culture is gradually built. Girard's hypothesis is that the basis and the cohesive force of human coexistence is a practice in which one must pay with one's life in order to maintain the community and restore harmony in human relations and with the divinity as well. This is so deeply embedded in the collective consciousness that its spirit remains even when people no longer practice sacrificial rituals. According to Girard, it is precisely thanks to the biblical tradition, and in particular to the drama of Jesus, that this sacrificial mechanism is exposed. In this context, it is remarkable that one of the most robust theological traditions of Christianity conceives of the act of redemption as a sacrifice. In this paper, I will attempt to explore the reasons for this and to show alternative interpretations in the Christian theological tradition. A keresztény teológia egyik legfontosabb kérdése, hogy mindaz, ami a Jézus-eseményben történt, miként szolgálta az ember, az emberiség és az egész teremtettség javát. Más szóval, milyen módon és milyen értelemben lett Jézus Krisztus a világ megváltója. Dolgozatomban mindenekelőtt amellett érvelek, hogy a kérdésre adott hagyományos válaszok, tehát a keresztény megváltásértelmezések két fő csoportra oszthatóak. Az egyik szerint a megváltás az ember státuszában, a másik szerint az ember gondolkodásában és magatartásában idéz elő döntő változást. Az előbbit objektív-tranzakciós szemléletnek nevezem, tekintve, hogy a megváltás mozzanata az emberen kívül, tőle függetlenül történik, és az alapja mindig valamilyen ügylet, amelyben Jézus személye, illetve halála jelenti a fizetőeszközt. Középpontjában tehát egy pontszerű esemény áll. A másik szemlélet az egész Jézus-eseményt és annak az emberre gyakorolt hatását tekinti a megváltó műnek, tehát folyamatként láttatja a megváltást, és nem tekinthető klasszikus tranzakciónak, hiszen az emberi tényező miatt nem garantált a pozitív eredmény. Azt is mondhatjuk, hogy az előbbi kereszt-központú, az utóbbi pedig inkarnáció-központú megváltásszemlélet. Dolgozatomban elsősorban az objektív szemléletű megváltásmodellek vizsgálatára helyezem a hangsúlyt, azt a feltevésemet igazolandó, hogy valamennyi az áldozati logikára épül, függetlenül attól, hogy explicit módon tetten érhető-e bennük a rituális szemlélet. Ehhez René Girard mimetikus elméletét hívom segítségül, amely szerint a strukturált emberi közösségek egy bűnbakmechanizmusra épülő spontán gyilkosság nyomán születtek. Ennek a rutinszerű újramegjelenítéséből alakul ki a rituális gyakorlat, a vallás elemi formája, amely köré fokozatosan felépül az emberi kultúra. Girard hipotézise szerint tehát az emberi együttélés alapja és összetartó ereje egy olyan gyakorlat, amelyben valakinek az életével kell fizetnie, hogy a közösség megmaradjon, harmóniája az emberi viszonyokban és az istenséggel helyreálljon. Ez pedig olyan mélyen beleivódik a kollektív tudatba, hogy szelleme akkor is megmarad, amikor már nem embereket áldoznak, sőt az áldozat, legalábbis mint rituális gyakorlat eltűnik. Girard szerint éppen a bibliai hagyománynak, azon belül pedig elsősorban Jézus drámájának köszönhető, hogy ez az áldozatállító mechanizmus lelepleződik. Ennek tükrében rendkívül figyelemreméltó, hogy a kereszténység egyik legszívósabb teológiai hagyománya áldozatként gondolja el a megváltás művét. A dolgozatban megkísérlem feltárni ennek okait, illetve megmutatni a keresztény teológiai hagyományban fellelhető alternatív értelmezési lehetőségeket. |
|---|