Homo mimeticus et religiosus René Girard generatív valláselmélete – kísérlet az ember vallástudományi megértésére /
René Girard’s conceptual structure, which is called mimetic theory, seeks to understand human nature through the phenomenon of religion. In his approach, the issues of hominization and the problem of the origin of religion are inextricably intertwined. The thesis consists of three key chapters cent...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2023-04-26
|
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.11650 |
| mtmt: | 34120397 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/11650 |
| Tartalmi kivonat: | René Girard’s conceptual structure, which is called mimetic theory, seeks to understand human nature through the phenomenon of religion. In his approach, the issues of hominization and the problem of the origin of religion are inextricably intertwined. The thesis consists of three key chapters centring on philosophical, ethological and religious studies approaches as the most related fields. These are followed by a shorter part in which I discuss critiques of mimetic theory, and lastly a concluding chapter. This dissertation is actually a prestudy consisting of a systematic analysis of Girard’s mimetic theory. With a certain irony, it might be added that the essay on imitation has no originality, it merely imitates. This might be true, but a comprehensive work on Girard's mimetic theory has not yet been published in Hungarian, even though it is highly relevant in terms of its subject matter, and its already not insignificant popularity (whether positive or negative) is growing dynamically at the international level. However, this is not the only peculiarity, but the striking statements articulated in the discussion of mimetic theory, mainly concerning the religious studies, which constitute the main theses of the dissertation: 1) human being is homo mimeticus, i.e. human is not an autonomous subject, but is fundamentally open to external influences, thus dissolving the boundaries of the „self”, and thus human is not an individual, but an interdividual being; 2) religion is a selection mechanism, thus playing a generative role in the evolutionary process of becoming human, and thus human is also homo religiosus; 3) study of religion is therefore not only a descriptive science of cultural and social phenomena, but also a foundational science for understanding the nature of human, and the evolution of our race cannot be understood without studying religion. René Girard gondolati felépítménye, amelyet mimetikus elméletnek nevez a szakirodalom, alapvetően egy olyan átfogó valláselmélet, amely a vallás jelensége felől igyekszik megérteni az embert. Girard sajátos megközelítésében az emberré válás és a vallás eredetének problémája elválaszthatatlanul összefonódik. A dolgozat három fő kulcsfejezetből áll, amelyek középpontjában a filozófiai, etológiai és vallástudományi megközelítések állnak, mint a leginkább kapcsolódó területek. Ezeket követi egy rövidebb rész, amelyben a mimetikus elmélet kritikáit tárgyalom, végül pedig egy zárófejezet. A dolgozat tulajdonképpen egy előtanulmány, amely Girard mimetikus elméletének szisztematikus feldolgozásából áll. Némi iróniával azt a megjegyzést is ide lehetne fűzni, hogy az utánzásról írott dolgozat semmi eredetiséggel sem rendelkezik, csupán utánoz. Ez alighanem így is van, azonban magyar nyelven mindeddig még jelent meg a Girard mimetikus elméletét feldolgozó átfogó munka annak ellenére, hogy az tematikáját tekintve rendkívül releváns és aktuális, valamint a már eleve nem csekély népszerűsége (legyen az akár pozitív vagy negatív) dinamikusan növekszik nemzetközi szinten. Azonban nem csak ez jelenti az egyetlen sajátosságot, hanem a mimetikus elmélet tárgyalása során tett markáns, elsősorban a vallástudományra vonatkozó állítások, amelyek a dolgozat fő téziseit jelentik: 1) az ember homo mimeticus, azaz nem autonóm szubjektum, hanem fundamentálisan nyitott a külső hatásokkal szemben, így elmosódnak az „én” határai, tehát az ember nem individuum, hanem interdividuum; 2) a vallás egyfajta szelekciós mechanizmus, így generatív szerepet játszik az emberré válás evolúciós folyamatában, tehát az ember homo religiosus is egyben; 3) így a vallástudomány nem pusztán kulturális és társadalmi jelenséget leíró, hanem az ember megértését szolgáló megalapozó tudomány is, tehát fajunk fejlődése nem érthető meg a vallás vizsgálata nélkül. |
|---|