Die Selbstständigkeit der Substantivvalenz
Die Arbeit befasst sich mit der Beschreibung der Substantivvalenz als einem eigenständigen System. Die Substantivvalenztheorie ist ein Teilbereich der Valenztheorie, die innerhalb des sowieso an Diskussionen nicht armen Forschungszweigs oft infrage gestellt und zu einem aus der Valenz der Verben (un...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2021-01-25
|
| Kulcsszavak: | valenciaelmélet, német főnévi valencia, támaszigés szerkezetek, korpuszelemzés |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.10570 |
| mtmt: | 32387588 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/10570 |
| Tartalmi kivonat: | Die Arbeit befasst sich mit der Beschreibung der Substantivvalenz als einem eigenständigen System. Die Substantivvalenztheorie ist ein Teilbereich der Valenztheorie, die innerhalb des sowieso an Diskussionen nicht armen Forschungszweigs oft infrage gestellt und zu einem aus der Valenz der Verben (und Adjektive) ableitbaren, sekundären Phänomen herabgesetzt wird, was mich – neben meiner wissenschaftlichen Überzeugung von der Selbstständigkeit der Substantivvalenz – zusätzlich zu deren Untermauerung beizutragen motiviert hat. Im theoretischen Teil der Arbeit (vgl. Kap. 2 und 3) wird die Substantivvalenz in den Kontext der allgemeinen Valenztheorie eingebettet dargestellt. Dabei werden die wichtigsten Kernfragen der Substantivvalenz (wie die Interpretation des Phänomens; Probleme der Unterscheidung von valenzbedingten und valenzunabhängigen Erweiterungen des valenten Substantivs oder die Möglichkeit von obligatorischen Substantivkomplementen) einzeln thematisiert und im Anschluss daran ins eigene multidimensionale Konzept integriert beantwortet. Zur Untermauerung der sui-generis-Interpretation der Substantivvalenz und auch zur Beantwortung der Frage, wie weit die Selbstständigkeit dieses Systems reicht bzw. wie sie im Sprachgebrauch „ertappt“ werden kann, wird als Teil der korpusbasierten Analyse in Kap. 4 auch untersucht, ob und wenn ja, wie Argumentrealisierungen von valenten Substantiven Unterschiede aufweisen – abhängig davon, ob sie in einer festen Verbindung mit einem sog. Stützverb, als Teil eines Stützverbgefüges, vorkommen oder ohne Stützverb realisiert werden. Da die Beschreibung der Stützverbgefüge in der Fachliteratur sehr große Diversität aufweist, wird im theoretischen Teil auch eine eigene Arbeitsdefinition von Stützverbgefügen entwickelt. Im korpusanalystischen Teil der Arbeit (vgl. Kap. 4) wird das Valenzverhalten der Substantive Übersetzung, Ausdruck, Verspätung, Freiheit, Problem und Ursache auf der Grundlage von 600 dem Deutschen Referenzkorpus entnommenen Belege ausführlich beschrieben. In Kap. 5 werden die Teilergebnisse der theoretischen Erörterungen und Korpusanalysen in Bezug auf die Hauptuntersuchungsfrage nach der Selbstständigkeit der Substantivvalenz zu einem geordneten Ganzen zusammengefasst und die Arbeit wird darüber hinaus durch einen Ausblick auf weitere relevante offene Untersuchungsfragen abgerundet. A főnévi valencia önállóságának létjogosultságát gyakran kérdőjelezi meg a vitás kérdésekben egyébként sem szegény valenciaelmélet. Ennek következtében a főnévi valencia a szakirodalom számos munkájában egy az igei (és melléknévi) valenciából levezethető másodlagos rendszerré minősítődik. Disszertációm ezzel szemben a főnévi valencia önálló rendszerként való leírásával foglalkozik. A dolgozat elméleti részében (vö. 2. és 3. fejezet) a főnévi valenciát az általános valenciaelmélet kontextusába ágyazva tárgyalom. Ennek során egyenként térek ki a főnévi valenciaelmélet központi kérdéseire a jelenség értelmezését, a valenciafüggő és valenciafüggetlen bővítmények (komplemensek vs. szupplemensek) elkülönítését és a kötelező főnévkomplemensek problematikáját illetően. Saját válaszaimat ezekre a kérdésekre integráltan, multidimenziós főnévi valenciakoncepcióm bemutatása által fogalmazom meg. Annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy a valens főnevek argumentumrealizációja mutat-e attól függően különbségeket, hogy az adott főnév támaszigés szerkezetben vagy támaszige nélkül fordul-e elő, mind a főnévi valencia sui-generis-értelmezésének alátámasztásához, mind pedig annak meghatározásához fontosnak tartom, meddig terjed a főnévi valencia önállósága, illetve hogyan mutatkozik meg ez a határ a nyelvhasználatban. Mivel a támaszigés szerkezetek definíciója, illetve jellemzése a szakirodalomban számos kérdést vet föl, a dolgozat 3. fejezetében saját munkadefiníciót fogalmazok meg a támaszigés szerkezeteket illetően. A disszertáció korpuszalapú elemző részében (vö. 4. fejezet) hat főnév (Übersetzung, Ausdruck, Verspätung, Freiheit, Problem, Ursache) valenciatulajdonságait vizsgálom 600 autentikus, a mannheimi Leibniz-Institut für deutsche Sprache Német Referenciakorpuszából (Deutsches Referenzkorpus, DeReKo) származó példa alapján. A dolgozat 5. fejezetében az elméleti fejezetek és a korpuszelemzések részeredményei a főnévi valencia önállóságát illetően egységes egésszé rendeződnek, valamint kitekintést nyújtok a munka szempontjából releváns további vizsgálati lehetőségekre. |
|---|