„És ha parergon lenne a cím?” (Parergonalitás az angol romantika irodalmában és festészetében)
The dissertation explores the question of designating the borders between the art and literature of English Romanticism, and seeks the consequences of the violation and transgression of borders. The paper starts out from an aesthetically special case of framing, the phenomenon of so-called parergon....
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2020-06-15
|
| Kulcsszavak: | parergon, Percy Bysshe Shelley, Medúza, Leonardo da Vinci, keretezés, William Turner, Thomson's Aeolian Harp, ornamentika, szupplementaritás |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.10427 |
| mtmt: | 31394880 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/10427 |
| Tartalmi kivonat: | The dissertation explores the question of designating the borders between the art and literature of English Romanticism, and seeks the consequences of the violation and transgression of borders. The paper starts out from an aesthetically special case of framing, the phenomenon of so-called parergon. Its aim is to point out the changes of this phenomenon in the history of literature and art. The interpretive chapters following the works of art concentrate on two aspects in the dissertation: 1. first, what the artists and the movements they represent believe and accomplish from the point of view of bordering and parergonality; 2. secondly, how the theories about parergonality from the Antiquity until the 20th century can reread and show the works in a different light. The first interpretive chapter deals with the ekhphrastic relationship between Shelley's poem little known in Hungary (On the Medusa of Leonardo Da Vinci in the Florentine Gallery) and the painting Medusa's Head – mistakenly attributed to Leonardo da Vinci – related to it; more generally, it also reviews the main literary and artistic works representing the figure of Medusa itself from the Antiquity until today. The other, longer chapter reveals the connections between the representation of the sublime and space in the artistic works of William Turner, and by this, highlights how the demand for borders and their removal changes in certain works claimed to be sublime. William Turner's oeuvre, however, does not only include artistic, but also literary works, as it has been pointed out in the last fifty years of research, though very rarely. During his life, Turner attached a poetic work of his own or a quotation from contemporary or classical authors to more than 53 pictures. The comparison of these literary works with the pictures forms the main part of the chapter. The interpretation of the texts attached to the paintings could provide vitally important additions to the opinions of the Turner-reception evolved so far. The aim of the dissertation is to offer internationally relevant, and at the same time new information for the Hungarian aesthetical and literary discourse. The paper does not aim to reveal and eliminate the (self-)contradictions in the history of the notion outlined from its first antique records until today, but rather attempts to recognize and synthetize the conceptual differences through the interpretation of works of art, opening a discussion of parergonality from different points of view. A doktori disszertáció az angol romantika szépművészete és irodalma között létrejövő határok kijelölésének kérdését járja körül, és a határvonalak megsértésének, átlépésének a következményeit kutatja. A doktori munka a keretezés egy esztétikai szempontból speciális esetéből, a ún. parergon jelenségéből indul ki. Célja, hogy nyomon követhetővé tegye a jelenség irodalom- és festészettörténeti változásait. A művészeti alkotásokat kísérő értelmezői fejezetek két szempontra koncentrálnak az értekezésben: 1. Egyrészt arra, hogy az adott szerző és az általa képviselt irányzat mit vall és valósít meg a határosság, a parergonalitás szempontjából. 2. Másrészt arra, hogy az antikvitástól a huszadik századig terjedő parergonalitással kapcsolatos elméletek, hogyan képesek újraolvasni és más kontextusban láttatni az adott műveket. Az első értelmező fejezet Percy Bysshe Shelley hazánkban kevéssé ismert versével (On the Medusa of Leonardo Da Vinci in the Florentine Gallery), és hozzá kapcsolódó – tévesen Leonardo da Vincinek tulajdonított – festménynek, a Medúzafejnek, az ekphrasztikus kapcsolatával foglalkozik, valamint tágabb értelemben magának a Medúza alaknak az antikvitástól kezdődő, főbb irodalmi és képzőművészeti alkotásait tekinti át napjainkig. A másik nagyobb fejezet, William Turner festészeti alkotásaiban a fenséges ábrázolásának a térrel kapcsolatos összefüggéseire mutat rá, ez által pedig arra, hogy egyes fenségesnek mondott alkotásokban miként változik a határ és annak eltörlésének igénye. William Turnerről munkássága azonban nemcsak festészeti, hanem irodalmi alkotásokat is felölel, amint arra a kutatás utolsó ötven évében, elenyészően ritkán, de már felhívták a figyelmet. Turner az életében több, mint 53 képhez csatolt saját költészeti alkotást vagy idézetet kortárs vagy klasszikus szerzőktől, és ezeknek az irodalmi alkotásoknak a képekkel való összevetése képezi a fejezet törzsanyagát. A festményekhez csatolt szövegek interpretációja különösen fontos adalékokkal szolgálhatna az eddig kialakult Turner-recepció állásfoglalásaihoz képest, és a dolgozat célkitűzése az, hogy nemzetközileg is releváns, ugyanakkor a magyar esztétikai és irodalomtudományi diskurzus számára is új eredményeket hozzon. A disszertáció nem a parergon első antik lejegyzésétől napjainkig felvázolt fogalomtörténetén belüli (ön)ellentmondások feltárását és kiküszöbölését tűzi ki céljául, hanem értelmezett műveken keresztül fellépő fogalmi különbségek felismerését és szintetizálását kísérli meg, kinyitva ezzel a parergonalitás többféle megvitatásra alkalmas diskurzusrendszerét. |
|---|