Challenges in the surgical pathological diagnosis of breast cancer
Az emlőrák a leggyakoribb rosszindulatú daganat az európai nők körében. A szervezett emlőrák szűrések, a média reflektorfénye, a számos magas színvonalú tudományos konferencia felhívja a figyelmet a betegség epidemiológiai, szociológiai és pszichológiai fontosságára. A tézis írásakor a PubMed adatbá...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2019-03-05
|
| Kulcsszavak: | breast cancer, triple negative breast cancer, primary systemic treatment, regression, neoductgenesis, diffuse ductal carcinoma in situ |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.10080 |
| mtmt: | 30799057 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/10080 |
| Tartalmi kivonat: | Az emlőrák a leggyakoribb rosszindulatú daganat az európai nők körében. A szervezett emlőrák szűrések, a média reflektorfénye, a számos magas színvonalú tudományos konferencia felhívja a figyelmet a betegség epidemiológiai, szociológiai és pszichológiai fontosságára. A tézis írásakor a PubMed adatbázis a “breast cancer” szavak alapján végzett kutatás során 369900 különböző tudományos dolgozatot ajánlott fel. A tudományos publikációk óriási száma az emlőrákkutatás iránti nagy érdeklődésre világít rá. Munkánkban a tripla negatív emlőrákok (TNBC) immunfenotípizálására (1), a primer szisztémás kezelés (PST) tumor ágyra (2) és az axilláris nyirokcsomókra kifejtett hatásaira (3), valamint a potenciális neoductgenesis eseteire, azaz a comedo-szerű necrosist és amorf kalcifikációt mutató diffúz in situ ductalis carcinomára (DCIS) fókuszáltunk (4). (1) A TNBC-ket az ER, PR és HER2 immunhisztokémiai negativitásuk alapján definiáljuk. Habár az emlőbe adott áttétek ritkák, a TNBC egyéb szervekbe adott távoli áttéteivel gyakran találkozunk. Egy TNBC áttét emlő eredetének megerősítése diagnosztikus kihívás, mivel a gyakran használt, ám az emlő eredetére nézve korán sem specifikus ER definíció szerint negatív ezen daganatokban. Jelen vizsgálatunkban a GATA3, a MG, a GCDFP-15 és az NY-BR-1 immunhisztokémiai (IHC) markerek expresszióját vizsgáltuk, melyek - legalábbis az adatlapjuk leírása szerint - emlő eredetet támogatnak. Az IHC vizsgálatainkat tissue microarray technikával CK5 expressziót mutató, tehát bazálisszerű TNBC-ken végeztük. Eredményeink alapján az emlő eredetet támogató IHC markerek szenzitivitása a következő: GATA-3: 43,5% (95%CI 39,6-47,6%), MG: 16,4% (95%CI: 13,6-19,6%), GCDFP-15: 15,1% (95%CI: 12,7-17,9%) és NY-BR-1: 5,4% (95%CI: 2,7-10,3%). Tudomásunk szerint közleményünk, a legnagyobb elemszámú olyan dolgozat, melyben e négy emlő eredetet támogató IHC marker expresszióját vizsgálták TNBC-k eseteiben, sőt a munkánkban a TNBC-k egy speciális szubtípusára, a CK5-öt expresszáló bazális szerű emlőrákokra fókuszáltunk. A GATA3, a MG, a GCDFP-15 és a NY-BR-1 expressziója alacsonyabb TNBC-kben, mint általában az emlőrákokban. Habár ezen markerek más tumorokban is pozitívak lehetnek, használatukkal a bazális szerű emlőrákok egy részénél az emlő eredet alátámasztható. Noha a pozitív festődés emlő eredetet támogat, a negativitás sem zárja ki egyértelműen ennek ellentétét. Úgy gondoljuk, hogy metasztatikus tumorok esetén a GATA-3, a MG és a GCDFP-15, mint IHC panel használata segíthet az emlő eredet megerősítésében, ha az ER és PR negatív. (2) A PST vizsgálatok végpontjainak meghatározásában a patológiai észlelés döntő szerepet játszik. A PST-t követő szövettani eltérések összetettek, ezért a minták szisztematikus vizsgálata elengedhetetlen a pontos diagnózis és a legmegfelelőbb kezelés meghatározásához. A minták kezelésének és kórszövettani interpretációjának standardizálása kiemelten fontos a PST vizsgálatok egyik indikátorának, a komplett patológiai regressziónak (pCR) és a reziduális betegségnek a detektálásában. Habár a cellularitás változása a PST egyik legjellemzőbb hatása, vizsgálata mégsem része a rutin szövettani leletezésnek. Jelen munkánkban a PST előtti biopsziákon és posztoperatív mintákon vizsgáltuk a cellularitásváltozását. Az esetek döntő többségében a cellularitás csökkent és szignifikáns korrelációt észleltünk a cellularitás- és a méretváltozás között. Eredményeink alapján a regresszió homogenitása és inhomogenitása nem függ a molekuláris szubtípustól: megközelítőleg az esetek fele homogén, fele inhomogén regressziót mutat. Az inhomogén regresszió többsége minor inhomogenitásnak bizonyult, mely közepes vagy kis nagyítású látótérben látszott. A „scatter pattern”, illetve a „concentric shrinkage” kivételesen ritka volt. Habár a diagnosztikus diszkrepanciákat okozó „scatter pattern”, melynél egész metszeteken lehet komplett regresszió amáshol megmaradt reziduális daganat mellett, a legproblematikusmintázat, a minor heterogenitás is vezethet téves interpretációhoz, amennyiben csak „core” biopsziákkal vizsgálják a regressziót PST után. Számos befejezett és jelenleg is folyó vizsgálat ismert, melyeknél az időközi, vagy végleges„core” biopsziás mintavétel a protokoll része. Ezen vizsgálatokra kiemelkedő hatással lehet a -különösen a „scatter pattern” esetében fellépő – tumorregressziónak vagy a regresszió hiányának a heterogenitása. Az inhomogén regressziót mutató esetekben végzett limitált, időközi és/vagy PST utáni „core” biopsziás mintavétel diszkrepanciák forrása lehet, amennyiben a mintát a tumorágy azon részéből vették, ahol komplett regresszió vagy épp a regressziós jelek teljes hiánya mutatkozik. Ezen diagnosztikus hibák elkerülése érdekében több szövethengert eredményező„core” biopsziás mintavételre van szükség, amennyiben a teljes tumorágy vizsgálata nem lehetséges... |
|---|