"Én élni akarok mindenáron!" az ellenállás és együttműködés lehetőségei két magyar holokausztnarratívában : Zsolt Ágnes-Heyman Éva A piros bicikli és F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye mint női ellen-diszkurzusok /
Gondolatmenetem fókuszában az a felvetés áll, hogy a kortárs feminista emlékezetpolitika miképp mérheti fel, építheti ki az ellenállás és együttműködés lehetőségeit. A vizsgált szövegek a Holokauszt elszenvedőinek, áldozatainak és túlélőinek állítanak emléket, a fikciót és a realitást különböző mért...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport, Angol-Amerikai Intézet, Szegedi Tudományegyetem
Szeged
2022
|
| Sorozat: | Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat
12 No. 1 |
| Kulcsszavak: | Feminizmus, Magyar irodalom - memoár, Zsidóüldözés - Magyarország - 1939-1944 - visszaemlékezés |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/tntef.2022.1.20-40 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/77983 |
| Tartalmi kivonat: | Gondolatmenetem fókuszában az a felvetés áll, hogy a kortárs feminista emlékezetpolitika miképp mérheti fel, építheti ki az ellenállás és együttműködés lehetőségeit. A vizsgált szövegek a Holokauszt elszenvedőinek, áldozatainak és túlélőinek állítanak emléket, a fikciót és a realitást különböző mértékben elegyítő, töredezett vagy befejezetlen női fejlődésregényt idéző traumanarratívákban. Kérdésem, hogy ezek a szövegek képesek-e egy nőirodalmi és/vagy nőtörténelmi hagyományt kiépíteni Betölthetik-e azt a feminista missziót, aminek égető hiányára a 2010-es évektől a Holokauszt- illetve a háborús atrocitások kutatása kapcsán például Louise O. Vasvári és Pető Andrea írásai mutattak rá, hangsúlyozva annak szükségességé, hogy helyet és hangot adjunk a specifikusan női háborús tapasztalatoknak, és hozzákezdjünk egy női ellenszövegekből álló, alternatív kánon építésének. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 20-40 |
| ISSN: | 2062-7084 |