Az együttérzés ellen Hannah Arendt poétikája : Eichmann, Melville, Billy Budd és a politikai képzelőerő /

A jelen dolgozat Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálámben, tudósítás a gonosz banalitásáról (1963), A Forradalom (1963), valamint Az emberi állapot (1958) és a Múlt és Jövő között (1961) című művein keresztül azt vizsgálja, hogyan kérdőjelezi meg Arendt a részvétnek tulajdonított jótékony politikai és t...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Timár Andrea
További közreműködők: Arendt Hannah
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: Szegedi Tudományegyetem - Kognitív Poétika Kutatócsoport Szeged 2022
Sorozat:nCognito : kognitív kultúraelméleti közlemények 1 No. 1
Kulcsszavak:Politika - elmélet, Filozófiai antropológia, Pszichológia
Tárgyszavak:
doi:10.14232/ncognito/2022.1.117-131

Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/77975
LEADER 02003nab a2200241 i 4500
001 acta77975
005 20221220100211.0
008 221220s2022 hu o 0|| hun d
022 |a 2939-5658 
024 7 |a 10.14232/ncognito/2022.1.117-131  |2 doi 
040 |a SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium  |b hun 
041 |a hun 
100 1 |a Timár Andrea 
245 1 3 |a Az együttérzés ellen   |h [elektronikus dokumentum] :  |b Hannah Arendt poétikája : Eichmann, Melville, Billy Budd és a politikai képzelőerő /  |c  Timár Andrea 
260 |a Szegedi Tudományegyetem - Kognitív Poétika Kutatócsoport  |b Szeged  |c 2022 
300 |a 117-131 
490 0 |a nCognito : kognitív kultúraelméleti közlemények  |v 1 No. 1 
520 3 |a A jelen dolgozat Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálámben, tudósítás a gonosz banalitásáról (1963), A Forradalom (1963), valamint Az emberi állapot (1958) és a Múlt és Jövő között (1961) című művein keresztül azt vizsgálja, hogyan kérdőjelezi meg Arendt a részvétnek tulajdonított jótékony politikai és társadalmi szerepet. A részvét közelségétől el fogunk jutni az irónia politikájához. Ez az irónia azonban, mint látni fogjuk, nem a részvét ellentéte, hanem egy olyan kettős hang, amely az ént és a másikat, sőt, a „többieket” egyaránt képviselheti, s ily módon a szolidaritás diszkurzív megfelelőjévé válik. Ezzel párhuzamosan rámutatok, hogy Arendt a csöndet vagy a beszédre való képtelenséget politikailag irrelevánsnak tartja, miközben kitüntetett közösségi szerepet tulajdonít az elbeszélésnek, pontosabban annak a kompakt, száraz, érzelemmentes kifejezésmódnak, amely történelmi és politikai relevanciával is rendelkezik. 
650 4 |a Társadalomtudományok 
650 4 |a Pszichológia 
695 |a Politika - elmélet, Filozófiai antropológia, Pszichológia 
700 0 1 |a Arendt Hannah 
856 4 0 |u http://acta.bibl.u-szeged.hu/77975/1/ncognito_2022_001_117-131.pdf  |z Dokumentum-elérés