Az együttérzés ellen Hannah Arendt poétikája : Eichmann, Melville, Billy Budd és a politikai képzelőerő /
A jelen dolgozat Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálámben, tudósítás a gonosz banalitásáról (1963), A Forradalom (1963), valamint Az emberi állapot (1958) és a Múlt és Jövő között (1961) című művein keresztül azt vizsgálja, hogyan kérdőjelezi meg Arendt a részvétnek tulajdonított jótékony politikai és t...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem - Kognitív Poétika Kutatócsoport
Szeged
2022
|
| Sorozat: | nCognito : kognitív kultúraelméleti közlemények
1 No. 1 |
| Kulcsszavak: | Politika - elmélet, Filozófiai antropológia, Pszichológia |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/ncognito/2022.1.117-131 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/77975 |
| Tartalmi kivonat: | A jelen dolgozat Hannah Arendt Eichmann Jeruzsálámben, tudósítás a gonosz banalitásáról (1963), A Forradalom (1963), valamint Az emberi állapot (1958) és a Múlt és Jövő között (1961) című művein keresztül azt vizsgálja, hogyan kérdőjelezi meg Arendt a részvétnek tulajdonított jótékony politikai és társadalmi szerepet. A részvét közelségétől el fogunk jutni az irónia politikájához. Ez az irónia azonban, mint látni fogjuk, nem a részvét ellentéte, hanem egy olyan kettős hang, amely az ént és a másikat, sőt, a „többieket” egyaránt képviselheti, s ily módon a szolidaritás diszkurzív megfelelőjévé válik. Ezzel párhuzamosan rámutatok, hogy Arendt a csöndet vagy a beszédre való képtelenséget politikailag irrelevánsnak tartja, miközben kitüntetett közösségi szerepet tulajdonít az elbeszélésnek, pontosabban annak a kompakt, száraz, érzelemmentes kifejezésmódnak, amely történelmi és politikai relevanciával is rendelkezik. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 117-131 |
| ISSN: | 2939-5658 |