Suárez recepciója és a kései skolasztika szerepváltozásai a 18. századi egyházpolitikai csatározásokban - Damiani János Doctrina Verae Christi Ecclesiae /
A dolgozat Damiani János egyes kegyelemtani és metafizikai nézeteinek bemutatására tesz kísérletet. Alapvető kérdésünk az isteni közreműködés (concursus), segítségnyújtás (auxilium) és megengedő tevékenység (permissio) mibenléte lesz, és azt kívánjuk bemutatni, hogy a 18. századi Damiani egész gondo...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Doctoral School of Philosophy, University of Szeged (Hungary) and Fondation Pro Philosophia Szegediensi
Szeged
2020
|
| Sorozat: | Különbség
20 No. 1 |
| Kulcsszavak: | Damiani János, Francisco Suárez, Skolasztika, Filozófia, Teológia - katolikus - Magyarország - 18. sz. |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/kulonbseg.2020.20.1.279 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/73112 |
| Tartalmi kivonat: | A dolgozat Damiani János egyes kegyelemtani és metafizikai nézeteinek bemutatására tesz kísérletet. Alapvető kérdésünk az isteni közreműködés (concursus), segítségnyújtás (auxilium) és megengedő tevékenység (permissio) mibenléte lesz, és azt kívánjuk bemutatni, hogy a 18. századi Damiani egész gondolatmenete során valójában nem tesz mást, mint hogy Francisco Suárez és Luiz de Molina korábbi érveit rekapitulálja. Ami azonban mégis érdekessé teszi Damiani eszmefuttatását az az, hogy mindezt egy olyan, megváltozott intellektuális környezetben teszi, ahol vitapartnerei már réges-rég elfogadták az általa is megfogalmazott állításokat. Állításunk szerint ezért a Doctrina Verae Christi Ecclesiae leginkább egyfajta captatio benevolentiae-ként értelmezendő, ami az osztrák császári udvaron belül volt hivatott a reformkatolikus törekvéseket hiteltelenné tenni. This paper's aim is to highlight some of Johannes Damianus' tenets concerning the doctrine of divine grace and metaphysics. Our fundamental problem will be the nature of divine concourse (concursus), assistance (auxilium) and permission (permissio) according to Damiani, and will draw the conclusion that the author's train of thought mostly consists of recapitulations of earlier arguments by Francisco Suárez and Luiz de Molina. Yet, what renders Damianus' ideas more fascinating is the intellectual milieu they were formulated in, since it was a milieu where his opponents had long accepted the claims he propagated. Hence, according to our thesis, the Doctrina Verae Christi Ecclesiae should be regarded as a kind of captatio benevolentiae, which was merely supposed to discredit endeavours by catholic reformers within the imperial court. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 163-177 |
| ISSN: | 1785-7821 |