Suárez mint a modern racionalista természetjogtanok előfutára?
Francisco Suárez természetjogtana mindig is radikálisan eltérő interpretációk tárgya volt. Főszabályként azt lehet mondani, hogy azok a neotomista és más kommentátorok, akik azért kárhoztatják, vagy éppenséggel dicsérik Suárezt, mert bizonyos kérdésekben eltért Aquinói Szent Tamás álláspontjától, és...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Doctoral School of Philosophy, University of Szeged (Hungary) and Fondation Pro Philosophia Szegediensi
Szeged
2020
|
| Sorozat: | Különbség
20 No. 1 |
| Kulcsszavak: | Francisco Suárez, Természetjog, Racionalizmus, Voluntarizmus, Filozófia |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/kulonbseg.2020.20.1.261 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/73108 |
| Tartalmi kivonat: | Francisco Suárez természetjogtana mindig is radikálisan eltérő interpretációk tárgya volt. Főszabályként azt lehet mondani, hogy azok a neotomista és más kommentátorok, akik azért kárhoztatják, vagy éppenséggel dicsérik Suárezt, mert bizonyos kérdésekben eltért Aquinói Szent Tamás álláspontjától, és nominalista nézeteket fogadott el, többnyire voluntaristának tartják a doctor eximiust; míg elméletének azon elemzői, akik egy kreatív újítót látnak benne a tomista táboron belül, hajlanak rá (bár nem minden fenntartás nélkül), hogy racionalistának tekintsék, aki egyértelműen elutasította Ockham és Scotus voluntarizmusát. Létezik azonban Suárez természetjogtanának egy harmadik bevett, sőt egyre inkább elterjedt olvasata is, amely szerint a jezsuita teológus az ellenkező irányban tért el a tomista gondolkodási hagyománytól: a modern racionalizmus és a szekularizált természetjogi felfogás útját készítette elő. Ez utóbbi értelmezés kiindulópontját az az álláspont képezi, mely szerint Suárez a lényeget illetően elfogadta Gabriel Vázquez intellektualista pozícióját (Jean-François Courtine), vagy legalábbis nagyon közel került hozzá (John Finnis, Thomas Pink). Így „az isteni akarat alapvetően Suáreznél is kötve marad a dolgok racionális természetéhez. […] Az isteni akarat az önmagában létező jóhoz vagy rosszhoz csupán a speciális, isteni jogi kötelességet fűzi hozzá” (Hans Welzel). E nézetet pedig már csak egy hajszál választja el Grotius híres „etiamsi daremus”-hipotézisétől. Előadásomban elsősorban ez utóbbi interpretációval fogok foglalkozni. Amellett fogok érvelni, hogy a suárezi szintézis voluntarista elemei – a doctor eximius jól ismert voluntarista törvényfogalma általában és viszonylag ritkán elemzett „örök törvény”-koncepciója különösen – teljes mértékben kizárják ezt az értelmezést. Francisco Suárez’ theory of natural law has always been the object of radically divergent interpretations. As a general rule, those commentators who blame or praise Suárez for departing from Aquinas and adopting nominalist philosophical principles generally regard him as a voluntarist, while scholars seeing in him a creative innovator inside the Thomist camp are inclined to consider him as a kind of rationalist who clearly rejected the voluntarism of Ockham and Scotus. A third type of interpretation suggests that Suárez deviated from the Thomistic natural law tradition in the opposite direction, so that he prepared the way for modern rationalism and secularized natural law theory. The starting point of this latter reading of Suárez is that he “concedes the essence” (Jean-François Courtine), or “comes close to conceding the substance” (Thomas Pink) of Gabriel Vázquez’ intellectualist position, or „is brought to the brink of” accepting it (John Finnis). Thus, “fundamentally, the divine will remains also in Suárez bound to the rational nature of things. […] To the self-existing good or evil God’s will only appends the special obligation of divine law” (Hans Welzel), which view is only one step from Grotius’ famous “etiamsi daremus” hypothesis. This paper is mainly intended to refute this line of argumentation. I will argue that the voluntarist elements of the Suárezian synthesis absolutely preclude such an interpretation – not only his well-known general concept of law but also his often neglected notion of ‘lex aeterna’ to which I attribute a key role in this respect. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 57-84 |
| ISSN: | 1785-7821 |