Hogyan olvassunk útleírást?

A 19. századi útleírások lehetséges olvasataira, s általában az olvasás metodikájára (a „felhasználásra”) legtöbbször csak utalásokból következtethetünk, s a kutatás is csak esetlegesen foglalkozott vele. E hiány felismerése, illetve azon kutatási következtetésünk, hogy a 19. század közepéig a könyv...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Szász Géza
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalmi Tanszék Szeged 2020
Sorozat:Acta historiae litterarum hungaricarum 35-36
Kulcsszavak:Útleírás - francia - Magyarország - 19. sz., Magyarságkép
Tárgyszavak:
Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/71871
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:A 19. századi útleírások lehetséges olvasataira, s általában az olvasás metodikájára (a „felhasználásra”) legtöbbször csak utalásokból következtethetünk, s a kutatás is csak esetlegesen foglalkozott vele. E hiány felismerése, illetve azon kutatási következtetésünk, hogy a 19. század közepéig a könyv formátumban kiadott útleírások jelentették a külországokról kialakított kép meghatározó forrását, vezetett el egy összehasonlító elemzést is lehetővé tévő, a mai olvasót segítő interdiszciplináris olvasás-módszertan kidolgozásához. Olvasásszociológiai és kultúrtörténeti premisszákból kiinduló tanulmányunkban – a Magyarországról szóló francia nyelvű útleírások korpuszából elsősorban Marmont marsall 1837-ben megjelent szövegének segítségével – e módszertan, illetve annak továbbfejlesztési lehetőségei kerülnek ismertetésre. A szöveg státuszától és esztétikai értékelésétől függetleníthető módszer révén komplex módon tanulmányozható a szerzői motiváció, az utazás és a megfigyelés körülményei, a tér- és társadalomábrázolás, a szövegek információtartalma, az információk beszerzésének és közvetítésének eljárásai, egy adott szöveg ország-, illetve nemzetkép-formáló hatása, s általában a hatékonysága. L’emploi, c’est-à-dire les lectures possibles des récits de voyage datant du 19e siècle, et sur un plan général, la méthode de la lecture ne peuvent être repérés que dans des allusions, et la recherche ne leur portait qu’une attention très limitée. Vu ces manques et le constat selon lequel avant le milieu du 19e siècle les récits de voyage publiés sous forme de livre ont constitué une source importante de la représentation d’un pays à l’étranger, on a dû se charger de l’élaboration d’une méthode de lecture. Celle-ci, de caractère nécessairement interdisciplinaire, permettrait l’analyse comparée et guiderait le lecteur d’aujourd’hui. Notre étude, basée sur des prémices relevant de la sociologie de la lecture et de l’histoire culturelle, présente, à l’aide des citations du récit de voyage du maréchal Marmont, parue en 1837, les principaux éléments de la méthode et ses perspectives. Focalisée sur l’efficacité des textes, la méthode rend possible, indépendamment du statut du texte et de ses valeurs esthétiques, un examen complexe des motivations, des conditions du voyage et de l’observation, de la représentation de l’espace et de la société, des informations contenues dans les textes (avec les moyens d’acquisition et de transmission), l’impact d’un texte donné sur l’image d’un pays ou d’une nation.
Terjedelem/Fizikai jellemzők:53-80
ISSN:0586-3708