Tolnai Ottó művészetének francia kötődései geofilozófiai artikulációk /

Tolnai Ottó művei számos francia irodalmi és filozófiai utalást tartalmaznak. A tanulmány ezt a Blanchot, Duras, Foucault, Deleuze, Barthes nevével kijelölhető konceptuális utalásrendszert kontextualizálja azzal a céllal, hogy feltárja Tolnai látásmódjának és érzékeléselméletének gyökereit. Sajátos...

Full description

Saved in:
Bibliographic Details
Main Author: Gyimesi Tímea
Format: Article
Published: Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalmi Tanszék Szeged 2020
Series:Acta historiae litterarum hungaricarum 35-36
Kulcsszavak:Tolnai Ottó, Magyar irodalom története - Szerbia - 20-21. sz., Magyar irodalom- költészet - Szerbia - 20-21. sz.
Subjects:
Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/71869
Description
Summary:Tolnai Ottó művei számos francia irodalmi és filozófiai utalást tartalmaznak. A tanulmány ezt a Blanchot, Duras, Foucault, Deleuze, Barthes nevével kijelölhető konceptuális utalásrendszert kontextualizálja azzal a céllal, hogy feltárja Tolnai látásmódjának és érzékeléselméletének gyökereit. Sajátos elrendeződésként egy síkra helyezi Tolnai képzőművészeti írásait, esszéit a szerző költői és prózai alkotásaival. Ily módon a tanulmány rámutat a művészi alkotófolyamat és szövegműködtetés egységére, a rizómára és a hajtásra. A Blanchot- féle „fehér tér” fogalmának Tolnai-féle aktualizálása a fehér összes színének és anyagának alkímiája folytán arra világít rá, hogy a művészi alkotás célja a modernitás fehér terének kimozdítása, elírása, eszköze pedig a fikció és a valóság egymásra mozgatása, a balkáni háború után kialakult határ-fogalom radikális fikcionalizálása. Így lesz Tolnainál a költői tér a leendő „kis” figurák és azok határtapasztalatainak kísérleti terepévé. Opusa méltó olvasat és egyben élénk dialógus a francia irodalmi és filozófiai modernitással, amit Deleuze vonalán minorizál. Les œuvres d’Otto Tolnai comprennent de nombreuses références à la littérature et à la philosophie françaises. L’étude vise à contextualiser ce système de références mis en place dans la lignée de Blanchot, Duras, Foucault, Barthes, Deleuze, et à explorer par là-même le fondement esthétique et philosophique de la vision et de la perception de Tolnai. Considéré comme un agencement spécial, les critiques artistiques et les essais sont placés sur le même plan avec les oeuvres poétiques de l’auteur. Cela pour montrer l’unité du processus de la création artistique en oeuvre et ses opérations majeures: le pli et le rhizome. Suite à l’actualisation du concept blanchotien d’«espace blanc» par toutes les couleurs et matières du blanc, Tolnai met en évidence le nécessaire déplacement (déterritorialisation) qu’il faudrait opérer à la conception blanchotienne de littérature, en reconduisant le réel à la fiction, et en élaborant, après la guerre des Balkans, une conception radicalement fictive de la frontière. Ainsi, l’espace poétique à la Tolnai deviendra un terrain d’expérimentation en vue de figures et espaces en devenir : un opus qui entre en dialogue et en résonance avec la modernité littéraire et philosophique française qu’il ne cesse de minoriser dans la lignée de la pensée deleuzienne.
Physical Description:101-115
ISSN:0586-3708