Ember és környezet múltbeli kapcsolatának feltárása a Kárpát-medencében régészeti geológiai, geoarcheológiai és környezettörténeti vizsgálatok és azok szintézise /
Each element of the world around us has its own history in consequence of environmental and social processes. The speed of these processes varies, and this is especially striking if a brief event, such as a chemical reaction or an individual's life, is compared with the vast time-span of a huma...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| Testületi szerző: | |
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
2017
|
| Sorozat: | Közép-európai Monográfiák
16 Magyarok a Kárpát-medencében 2. 16 |
| Kulcsszavak: | Kárpát-medence - földtan, Kárpátok - geológia |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/69737 |
| Tartalmi kivonat: | Each element of the world around us has its own history in consequence of environmental and social processes. The speed of these processes varies, and this is especially striking if a brief event, such as a chemical reaction or an individual's life, is compared with the vast time-span of a human culture or the survival of a species. The study of these processe lasting for varyingg lengths of time calls for differing scinetific approaches, diverse research techniques and analytical procedures, and thus there evolved a range of disciplines for studying chronological processes. Certain environmental and social phenomena, material forms sucha as rocks, living organisms, species, individuals, objects, ideas and cultural evolve, develope, transform and finally disapear from the stage of time. The environmental and social processes of the past can thus only be reconstructed from the surviving records of a particular period because both the natural environment and human communities change with time, they interact with each other and become transformed, and therefore past relationships etween mand and his environment cannot be recontructed from currently existing conditions or to a limited extenct only. Disciplines such as history, archaeology, palaeontology and geology, which study events and processes occurring the surviving evidence of theses processe, are usually known as historical science. These disciplines focus on the study of artefacts reflecting cultural interaction and human process of diagenesis and reflectec environmental changes (fossils). In the other words, theses disciplines are concerned with various relics, which have survived from our past following their embedment in spite of their burial and transformation for the reconstruction of the dynamics of the natural and social environement. The linking of geologic and archaeological analyses is possible owing to the many strands linking theses disciplines and the blurred boundaries between them. The reconstructing of one-time natural and social envrionments is based on various relics, which have survived following conservation (information preservation) and transformation (information loss). A system with various degrees of interaction and feed-backs can be used to characterise natural environmental changes (triggered by climatic changes) and theee changes caused by the human manipulation of the environment (forest clearance, the creation of arable fields and grazing land, construction, etc.) as a results of social development and improving technologies used by human communities, which became more intensive with time. Even though the development and changes of this system can be studied experimentally and the short-term changes in certain elements of the system too can traced, the interaction between mand and his environment has a two million years old past, about which the available evidence comes in the form of the rocks, fossils and manmade artefacts preserved by the geological paleontological and archaeological record. The many links between the disciplines of archaeology, geology and paleontology is not mere chance since the various objects and artefacts made by man became buried together with varrious paleontological and geological remains (human and animal bones, charcoal, shells, snails, pollen grains, etc.). These finds offer a wealth of information about the interaction between man and his environment, and besides providing secure anchors for dating archaeological assemblages, they also contribute to a better understanding of how ancient communities transformad their environment. A Kárpát-medence centrumában kialakult erdőssztyeppet a hegységi, dombsági és magasabb térszíni, jelentősebb csapadékbevétellel jellemezhető területeken zárt lomboserdő vette körül. A Holdridge féle bioklimatológiai osztályozás alapján az alföldi erdőssztyepp a hidegmérsékelt fövés puszta - a hidegmérsékelt üde erdő és a melegmérsékelt száraz erdő közötti átmeneti (ecoton) zónában alakult ki, ahol az átmeneti régióban a melegmérséklet szárazerdő - a hidegmérsékelt füves puszta és a hidegmérsékelt üde erdőfoltok és sávok egyaránt megtalálhatók egy mozaikos szerkezetet alkotva. Az éghajlati hatások mellett a Kárpát-medencében a holocén kezdetére kialakult erdőssztyepp fejlődésére az edafikus (domborzati, geológiai, hidrológiai és talajtani) adottságok is hatással voltak. A kora holocén halász - vadász - gyűjtögető mezolit kultúrák és a neolit közösségek ebben a mozaikos szerkezetű, erdőfoltokból, sztyeppfoltokból és átmeneti ecoton sávokból álló fajgazdag környezetben éltek. A késő neolitikumtól, rézkortól a háziasított legelő állatok jelentős állomány-növekedésének vagyunk tanúi, a gyomok teijedése szintén az emberi hatások kiteijedését jelzi, és a dombvidéki szántók is a középső újkőkor végén, valószínűleg jelentős népességnövekedés hatására terjedtek ki. Ezt követően a bronzkor közepétől, megközelítőleg az i.e. 1500 évtől történt egy újabb jelentős változás, a nagy testű növényevő fajok vad alakjai, talán a túlzott vadászat és domesztikáció nyomán, szinte nyomtalanul eltűntek a vizsgált térségből. Viszont a tenyésztett állatok csordái pótolták a vad alakok mozaikos növényzeti struktúrát fenntartó hatásait (rágás, taposás). A jelentős népességszám-növekedés, a fejlettebb társadalmi berendezkedés, a több száz éven keresztül folyamatosan lakott stabil településeket kialakító bronzkori preurbánus fejlődés, a lakott térségeket, legelő- és szántóterületeket égetéssel kialakító, egyre jelentősebb tenyésztett állatállománnyal rendelkező közösségek hatására igen sok helyen a természetes fejlődés megszakadt, kultúrsztyeppék és kezelt erdők alakultak ki. Az emberi hatással zavart növényzeti foltok aránya a fémkultúrák kialakulásával, terjedésével fokozatosan növekedett és a bronzkor végére, a vaskor kezdetére az eredetileg teljesen erdősült területekre is kiterjedt olyan mértékben, hogy ezeken a területeken is növényzeti ecotonok, emberi hatás alatt álló erdőssztyeppék alakultak ki. Ezek a hatások a késő-vaskorban és a császárkorban még tovább erősödtek és szinte az egész medence antropogén hatású erdőssztyeppé alakult át. A mezőgazdasági szerkezeti váltások és a csapadékosabb szakaszok hatására ezek a növényzeti sebhelyek viszonylag gyorsan regenerálódtak és középkor végén, az újkor kezdetén a tradicionális, mozaikos környezetet fenntartó agrárközösségek révén a pannon erdőssztyepp szerkezete és fajkészlete szinte változatlanul fennmaradt. Sajnos az újkorban megjelent istállózó állattartás, a kukoricán hizlalásra áttérés és az ártéri legelők, rétek feltörése, majd a folyószabályozás nyomán kialakult kiterjed nagytáblás szántóföldi müvelés nyomán a pannon ecoton növényzet szerkezete és szinte minden eleme végveszélybe került. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 83-104 |
| ISBN: | 978-615-80462-2-0 |
| ISSN: | 2062-3712 |