A tudásfogalom ellentmondásai a közgazdaságtan és a pszichológia határán
A tudás fogalma az utóbbi néhány évben a menedzsment tudományok egyik központi kategóriájává vált. A szervezeti eredményességgel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdések a tudás fajták, a tudás áramlása, a szervezet-specifikus tudás stb. A tudást a legértékesebb szervezeti erőforrásként tartják számo...
Elmentve itt :
| Szerzők: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
2005
|
| Sorozat: | SZTE Gazdaságtudományi Kar közleményei
Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés |
| Kulcsszavak: | Tudásmenedzsment |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/36119 |
| Tartalmi kivonat: | A tudás fogalma az utóbbi néhány évben a menedzsment tudományok egyik központi kategóriájává vált. A szervezeti eredményességgel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdések a tudás fajták, a tudás áramlása, a szervezet-specifikus tudás stb. A tudást a legértékesebb szervezeti erőforrásként tartják számon, amely versenyelőnyt és fejlődést biztosít a szervezet számára. Népszerű kifejezésekké váltak a tudásbázisú szervezet és a tudástársadalom, szervezeti szinten a tudásmenedzsment hivatott e tényezőkkel foglalkozni. A jelenkori „menedzsertudomány” eltérő ágazatai más-más gyökereket keresnek elméleteik megalapozására, illetve igazolására. Egyike ezen gyökérkeresési próbálkozásoknak a jeles magyar tudós, Polányi Mihály által kidolgozott „explicit és implicit tudásmegkülönböztetés” elméletből való kiindulás. Polányi bizonyos pszichológiai alapkísérletekre való hivatkozással próbálta igazolni, hogy jól elhatárolhatóan reprezentálódik agyunkban e két tudásfajta. Nonaka erre építette tudáskonverziós modelljét, amelyben azt állítja, hogy a szervezetekben a tudásteremtés alapját a rejtett és az explicit tudás állandó interakciója adja, ebből következik, hogy a tudásmenedzsment egyik fontos területe a rejtett tudás. Mivel elmélete viszonylag egyszerű és világos, igen népszerűvé vált a pszichológiában kevéssé járatos menedzser szakemberek között. A szakirodalomban többen felhívták a figyelmet a tudás fogalmának kidolgozatlanságára, a rejtett tudás explicitté tételének kérdéses voltára. Dolgozatunkban e kérdéseket szeretnénk felvetni és a tudás fogalmát a pszichológia mai eredményeinek tükrében újra átgondolni. Az előadás első felében arra világítunk rá, hogy Polányi és a rá hivatkozók alapfeltevéseit mennyiben haladják meg a mai idegtudományi eredmények, a második felében pedig azt a kérdést szeretnénk megválaszolni, hogy lehetséges a hallgatólagos tudás explicitté tétele, azaz lehet-e a rejtett tudást a tudásmenedzsment tárgya. In the past few years the concept of knowledge has become a central category of management sciences. Questions often emerging related to organizational efficiency concern the types of knowledge, knowledge flow, organization-specific knowledge, etc. Knowledge is considered to be the most valuable organizational resource that guarantees competitive advantage and development for the organization. Knowledge based organization and knowledge society have become popular expressions, the factors that knowledge management deals with at the organizational level. The various branches of today’s „management science” seek different roots to ground and justify their theories. One of these attempts to find roots is the departure from the „distinction between explicit and implicit knowledge”, a theory developed by the acknowledged Hungarian scientist Mihály Polágyi. By referring to certain basic psychological experiments, Polagyi tried to justify the fact that these two types of knowledge have a clearly distinct representation in our brain. This constructed the foundation of Nonaka’s knowledge conversion model, which claims that the constant interaction of tacit and explicit knowledge is the basis of knowledge creation in organizations; therefore, tacit knowledge is an essential area of knowledge management. Since this theory is relatively simple and clear it has become highly popular among managers less familiar with psychology. Many authors in literature pointed out the lack of a well-defined concept of knowledge and the ambiguous nature of transforming tacit knowledge into explicit. Our paper intends to discuss these questions and rethink the concept of knowledge in the light of achievements in today’s psychology. The first part of the paper examines whether and to what extent today’s neurological results exceed Polagyi’s ideas and the propositions of authors citing his work, while the second part tries to answer the question of how it is possible to transform tacit knowledge into explicit and whether tacit knowledge can constitute the object of knowledge management. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 123-138 |
| ISSN: | 1588-8533 |