Pintér Jenő

Pintér Jenő, születési nevén ''Pintér Jenő Pál'' (Cegléd, 1881. január 25. – Budapest, 1940. november 7.) magyar irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1916), majd rendes (1928) tagja.

Beöthy Zsolt tanítványa, Császár Elemérrel együtt a hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve a 8 kötetes ''A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés'' (1930–1941), amely máig az egyik legnagyobb, egyszerzős magyar nyelvű munka. Információk a Wikipedia alapján