Kassák Lajos

|halál helye=Budapest |nemzetiség= |házastárs= Simon Jolán (1928–1938)
Kárpáti Klára (1946–1967) |szakma= |művésznév= |becenév= |hivatalos oldala= |blog= |IMDb= }} Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. március 21. – Budapest, 1967. július 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas autodidakta magyar író, költő, műfordító, képzőművész. „A magyar avantgárd atyja”.

Jóllehet Kassák esztétikai megítélése még ma is vitatott, nagy érdeme, hogy azzal a minden művészeti ágat forradalmasító mozgalommal, amit az avantgárd jelentett, a korabeli magyar irodalomban leginkább ő volt szinkronban, s formai kísérletezései során egyértelmű remekművek is kikerültek a keze alól. (Mint például ''A ló meghal, a madarak kirepülnek'' című verse, illetve az ''Egy ember élete'' című önéletírása.)

Mint azt a róla elnevezett Kassák Lajos Emlékmúzeumnak az életművét és személyiségét értékelő anyaga megállapítja, Kassákkal egy új, szuverén művésztípus tűnt fel Magyarországon a huszadik század kezdetén. Hosszú életének különböző szakaszaiban újra és újra adekvát válaszokat tudott adni a történelmi és társadalmi kihívásokra.

Ugyancsak a Kassák Múzeum mutat rá arra, hogy Kassák nem merevedett bele soha a művészóriás szoborszerű pózába. Markáns egyénisége mindvégig a világra rácsodálkozó, nyitott maradt. Korát megelőzve "csapatmunkában", illetőleg a vele hasonlóan gondolkodókkal szellemi műhelymunkában gondolkodott. Közösséget tudott teremteni: egy lap szerkesztőségét, egy kultúrcsoportot vagy akár egy kirándulókört, ahol a munkásfiatalokkal tapasztalataikat és álmaikat, vágyaikat megoszthatták egymással.

Számára a művészi tevékenység nem szorult be az esztétikai határok közé. A művészetet életformának tekintette - s ahogy Midász királynak minden arannyá vált a keze között, ő is a legprofánabb dologból is művészetet tudott csinálni.

Ismét csak a Kassák Múzeum egyik megállapítását kölcsönvéve: "Kassák Lajos a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítő művészetet teremtett. Információk a Wikipedia alapján