Herman Ottó

| halál helye = Budapest | házastárs = Borosnyay Kamilla | gyermekei =

| felsőoktatási intézmény = | más intézmény =

| szakterület = természettudomány, néprajz, régészet, politika | kutatási terület = | tudományos fokozat = | mérnöki ág = | aktivitási típus = Magyar Ornitológiai Központ létrehozása, madártani kutatások, magyar pókfauna és halászat megírása, a pattintottkő-korszaki ősemberkutatás | szakintézeti tagság = | felsőoktatási munkahely1 = | felsőoktatási beosztás1 = | felsőoktatási munkahely2 = | felsőoktatási beosztás2 = | kutatóintézeti munkahely = | kutatóintézeti beosztás = | más munkahelyek = Erdélyi Múzeum Egylet
Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Ornitológiai Központ | jelentős munkái = | jelentős tervfeladatai = | tudományos publikációk száma = | szakmai kitüntetések = Francia Becsületrend (1900),
Szily Kálmán-érem (1906) | akadémiai tagság = | hatással volt = Chernel István, Schenk Jakab, Csörgey Titusz, Lambrecht Kálmán | hatással voltak rá = Petényi Salamon János, Johann Jakob Heckel, Brassai Sámuel, Carl Brunner von Wattenwyl | honlap = }}

Herman Ottó (született ''Herrmann Károly Ottó''; Breznóbánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.) magyar természetkutató, zoológus (ornitológus, ichthiológus, arachnológus), néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték.

Miskolcon kezdte iskoláit, és fiatal kora ellenére majdnem beállt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonái közé. A szabadságharc leverése után a bécsi politechnikumban mérnöknek tanult, de ezt családi okok miatt nem tudta befejezni. Bécstől is meg kellett válnia, hiszen nem jelent meg a kötelező sorozáson, ezért büntetésből 13 évre besorozták katonának, ahonnan csak nagy szerencsével tudott hamarabb leszerelni.

Nem volt diplomája, de önszorgalmának köszönhetően korának egyik jelentős természettudósa és a kiegyezés utáni magyar politikai élet fontos közszereplőjévé vált. Újságíróként és országgyűlési képviselőként a polgári haladás útján járt és Kossuth Lajos eszmei világát követte. Az autodidakta tudós gyűjtőmunkái mellett rengeteget tanult és eredményeit rendszeresen közzétette. Talán legnépszerűbb műve ''A madarak hasznáról és káráról'' című könyv, amely rövid idő alatt több kiadást is megért, további jelentős művei ''A magyar halászat könyve'' I–II. és a ''Magyarország pókfaunája'' I–III. kötetek.

Nevéhez fűződik a magyar őskőkorszak-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, mivel a Miskolcon talált szakócák alapján ő állította elsőként, hogy éltek ősemberek Magyarország területén. Termékeny természetrajzi írói munkássága mellett mint tudományszervező is jeleskedett, hiszen 1877-ben alapította, és tíz évig szerkesztette a ''Természettudományi Füzetek''et, továbbá 1893-ban alapította és haláláig szerkesztette a ma is megjelenő ''Aquila'' madártani folyóiratot. Közzétett tanulmányai közül több mind a mai napig forrásként is használható. A Magyar Ornitológiai Központ alapító igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja, majd később elnöke. 1879 és 1886 között az Országgyűlés munkájában függetlenségi párti képviselőként vett részt. A természettudomány érdekében végzett munkássága elismerésre méltó, politikusi tevékenysége jelentős és mindezek mellett az igényes ismeretterjesztés egyik magyarországi megteremtője volt. Információk a Wikipedia alapján