Bárczi Géza
| szakma = magyar nyelvész, magyar–francia nyelvtörténész
| művésznév =
| becenév =
| munkái =
| kitüntetései =
| hivatalos oldala =
| alsablon =
| blog =
| IMDb =
}}
Bárczi Géza (
Zombor,
1894.
január 9. –
Budapest,
1975.
november 7.)
Kossuth-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a
Magyar Tudományos Akadémia levelező (1939), majd rendes (1947) tagja. Az egyik legnagyobb magyar nyelvtörténész, a tudós- és tanárképzés példamutató egyénisége. Főbb kutatási területei a
magyar nyelvtörténet (kiváltképpen
hangtörténet,
történeti alaktan,
szókészlettan,
etimológia,
névtan), a nyelvváltozatok vizsgálata (történeti és leíró
nyelvjáráskutatás, a pesti nyelv, az
argó), a romanisztika (a magyar nyelv francia
jövevényszavai), a
nyelvművelés és az
eszperantó nyelv művelése volt.
Információk a Wikipedia alapján