A jelenlét tapasztalata az Iskolában
Az Iskola a határon című regényt elemző írások számos értékes kísérletet tettek a szereplők lélekfejlődési ívének felrajzolására, a „belső szabadsághoz” való eljutás lépcsőfokainak számbavételére. Jelen előadás kiindulópontja az az ugrásszerű, racionálisan nem magyarázható szintváltás, vagy inkább s...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
Szeged
2019
|
| Sorozat: | Iskolakultúra
29 No. 12 |
| Kulcsszavak: | Magyar irodalom - regény, Regényelemzés - magyar, Magyar irodalom története, Pedagógia |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/ISKKULT.2019.12.16 |
| Online Access: | http://misc.bibl.u-szeged.hu/46641 |
| Tartalmi kivonat: | Az Iskola a határon című regényt elemző írások számos értékes kísérletet tettek a szereplők lélekfejlődési ívének felrajzolására, a „belső szabadsághoz” való eljutás lépcsőfokainak számbavételére. Jelen előadás kiindulópontja az az ugrásszerű, racionálisan nem magyarázható szintváltás, vagy inkább szint-áttörés, ami a lelki „kiszabadulás” tapasztalatait Bébé és Medve párhuzamos történeteiben megelőzi. Az a feltevésünk, hogy a belső szabadságra jutás közvetlen kiváltója mindig a jelenlét kivételesen intenzív tapasztalata. Ez a tapasztalat a Szereplő Énből a Néző Énbe való eljutást is jelenti, vagyis radikális nézőpontváltást, s annak a horizontnak a felszabadító kitágulását, amelyen a saját-élet eseményei értelmeződnek – mivel a jelenlét, vagyis a benne megjelenő „van”, a csupasz létezés tapasztalata magasabb rendű realitás, mint az értelmező gondolatok, melyek a jelenlét pillanataiban elhallgatnak. A katonaiskolai traumatikus tapasztalatok folytán értelmét vesztett élet a jelenlét pillanataiban tud új értelmet nyerni. Az előadás a regényben megjelenő jelenlét-élményeket veszi számba, s azt vizsgálja, hogy ez az alapjában megfoghatatlan tapasztalat hogyan, milyen közegekben képes mégis testet ölteni, s nyelvileg kifejeződni. Several studies dealing with Ottlik’s novel School at the Frontier have attempted to describe the spiritual development of its characters and the journey of their attaining inner freedom. Our starting point in this paper is the dramatic and rationally unexplainable shift of planes of existence, a certain breakthrough which precedes the experience of reaching spiritual freedom as described in the twin narratives of the characters Bébé and Medve. Our hypothesis is that such spiritual liberation always stems from a very intensive experience of presence. In this experience, one leaves one’s ’Character-Self’ and assumes the ’Spectator-Self’, that is, a radical change of perspectives and the liberating expansion of the horizon where one’s life events are interpreted. This is so because a strong awareness of presence and being, in other words, the experience of mere existence is a reality superior to rational concepts which aim to interpret it but become silent on encountering such presence. The life that has become meaningless due to the traumatizing experiences of the military school, regains a new meaning by experiencing presence. This paper surveys the presence-experiences presented by the novel and explores the ways such fundamentally ungraspable experiences may be captured by language and the artistic devices of literature. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 16-22 |
| ISSN: | 1215-5233 |