A kutatásalapú tanulás alkalmazása a tehetséggondozásban

A fizika tantárgy általános elutasítottsága, a megtanulandó tananyag érthetetlensége, a fejleszteni kívánt gondolkodás háttérbe szorulása hosszú évek óta ismert tények (Papp és Józsa, 2000; Csapó, 2002, 2004, 147–174. o.; Radnóti, 2002). Az régóta nem kérdés, hogy meg kell újítani a tantárgy tanítás...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerzők: Szélpál Szilveszter
Kopasz Katalin
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: 2016
Sorozat:Iskolakultúra 26 No. 3
mtmt:https://dx.doi.org/10.17543/ISKKULT.2016.3.109
Online Access:http://misc.bibl.u-szeged.hu/41579
LEADER 02673nab a2200205 i 4500
001 misc41579
005 20191106140429.0
008 180706s2016 hu o 0|| zxx d
022 |a 1215-5233 
024 7 |a https://dx.doi.org/10.17543/ISKKULT.2016.3.109  |2 doi 
040 |a SZTE Miscellanea Repozitórium  |b hun 
041 |a zxx 
100 1 |a Szélpál Szilveszter 
245 1 2 |a A kutatásalapú tanulás alkalmazása a tehetséggondozásban  |h [elektronikus dokumentum] /  |c  Szélpál Szilveszter 
260 |c 2016 
300 |a 109-116 
490 0 |a Iskolakultúra  |v 26 No. 3 
520 3 |a A fizika tantárgy általános elutasítottsága, a megtanulandó tananyag érthetetlensége, a fejleszteni kívánt gondolkodás háttérbe szorulása hosszú évek óta ismert tények (Papp és Józsa, 2000; Csapó, 2002, 2004, 147–174. o.; Radnóti, 2002). Az régóta nem kérdés, hogy meg kell újítani a tantárgy tanítását, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy hogyan. Ezt az állítást támasztják alá a megszületett kerettantervek is. Holott a probléma gyökere talán nem is az, hogy mit tanítunk fizikából, hanem az, hogy hogyan, mekkora csoportlétszámmal dolgozva és mennyi idő alatt mekkora mennyiségű tananyagot szeretnénk a diákok fejébe tömni. A fizikatanítás megújulásának egyik lehetősége a kutatásalapú tanulás (IBL) alkalmazása. Ez jelenthet olyan tanítási technikát, amely megengedi a tanulóknak, hogy maguk fedezzék fel a tudományos ismereteket (Nagy L.-né, 2010). A magyar természettudományos oktatástól nem idegen a felfedeztető tanítás, a tanulókísérleti órák régebben is lehetővé tették, hogy a diákok önállóan ismerjenek meg összefüggéseket, törvényszerűségeket. Amikor egy-egy kivételes alkalommal sikerül egy „normál” tantervű osztályban tanulói mérési gyakorlatot végezni, megtapasztalható, mennyire megváltozik a diákok viszonya a tantárgyhoz, és joggal teszik fel a kérdést: „Miért nem lehet minden órát így megtartani?” A válasz sajnos nagyon lehangoló: már korábban, a kevésbé feszített tanterv, kisebb osztálylétszámok és a kísérletes tárgyakat tanító tanárok órakedvezménye mellett is nagyon nehezen volt megoldható, hogy lehessen ilyen órákat tartani, ma pedig szinte lehetetlen. Kivételt képeznek a speciális tantervű csoportok és az éppen aktuális projektekben részt vevő csoportok. Hogy mit tehetünk mégis? Tanulmányunkban az e térén végzett tevékenységeink tapasztalatait gyűjtöttük össze. 
700 0 1 |a Kopasz Katalin  |e aut 
856 4 0 |u http://misc.bibl.u-szeged.hu/41579/1/10.pdf  |z Dokumentum-elérés