„Lehet dolgokat kitalálni is...” Tar Sándor prózapoétikájának olvasási lehetőségei

This dissertation explores and examines the different ways of reading of Sandor Tar’s prosaic works. The author used to be read as a counterpoint of the Hungarian postmodern. Readers celebrated Tar’s short stories as the examples of the return of realism, the uprise of sociography, that show the rea...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Sinkovicz László
További közreműködők: Szabó Gábor (Témavezető)
Dokumentumtípus: Disszertáció
Megjelent: 2022-10-06
Kulcsszavak:tar sándor, szociográfia, prózafordulat, posztmodern, irodalom,
Tárgyszavak:
doi:10.14232/phd.11366

mtmt:34119710
Online Access:http://doktori.ek.szte.hu/11366
Leíró adatok
Tartalmi kivonat:This dissertation explores and examines the different ways of reading of Sandor Tar’s prosaic works. The author used to be read as a counterpoint of the Hungarian postmodern. Readers celebrated Tar’s short stories as the examples of the return of realism, the uprise of sociography, that show the realistic world of the blue-collar workers. Although these interpretations may not be wrong at one point they had become something, that hid further possibilities of reading. During my research my aim was to find new ways to examine, how effectively the different strategies of readings of postmodern literature could work on his writings, which were considered everything, but postmodern or avantgarde. Because of this I have not read Tar’s short stories and novel as reflections of the reality or the society. In my interpretation things, spaces, people were not examples of something referential, but signifiers, that can be read as – for example – an allusion of another writing. This paper aims to focus on three main topics, which can be noticed all over his writings. First is literature, which is the first chapter of this work and examines intertextual and other literary connections between Tar’s and other authors’ work. The second chapter is focusing on the questions of metaphysics, including the fixed and central points, omnipotence and the faith in God. The third topic- and chapter asks and interprets the questions of the language: how the effect of reality is born during the writings, what are the roles and positions of the author, the narrator, and the reader. The prologue and the epilogue explore cultural environment of Tar’s debut and how his oeuvre can help the better understanding the newest wave of Hungarian literature, that seems to have left behind the postmodern literary language.
A dolgozat Tar Sándor próza műveinek különböző olvasásmódjainak lehetőségeit kívánja feltárni. A közkeletű értelmezésekben és kanonizációs besorolásokban a szerző életműve rendre az 1986-os prózafordulattal szembehelyezkedő kivételként, ennek Másikjaként jelenik meg, amelyben az értelmezők a realizmus visszatérést, a szociografikusságot, illetve egy addig rejtett társadalmi réteg bemutatását ünnepelték. S bár ezek az olvasatok természetesen nem hibásak, egy idő után úgy tűntek, mint amelyek megmerevítik, redukálják az életmű további olvasási lehetőségeit. Dolgozatom ezért arra kereste a választ, hogy mennyire gyümölcsöző, ha a Tar szövegeket alapvetően nem szociográfiaként, azaz valamely referencialitással bíró világ lenyomataként, hanem irodalomként, (a fogalom barthes-i értelmében) Szövegként olvasom. Ennek célja többek között az volt, hogy megkísérelje elbizonytalanítani a fenti, az elmúlt évtizedekben dogmatikussá merevedett elhatárolásokat és szembeállításokat, amelyek olyan bináris oppozíciópárok létrejöttéhez vezettek, amelyek lebontására épp a prózafordulat is törekedett. Éppen ezért a különböző, akár a referenciális valóságra mutatóként is értelmezhető markereket (például zárt tereket, illetve a szociokulturális létezés minőségének különböző jelölőit) megpróbáltam erről leválasztani és irodalmi jelölőként olvasni. Az értekezés három fő fejezetből áll, amelyeket egy-egy bevezető és összefoglaló szakasz vesz körül. A fő passzusok három témát járnak körül, az Irodalom, a Metafizika és a Nyelv kérdéseit, ám ezeket nem egymástól elválasztva, zárványként kezeli, inkább hálózatként, amelyek között gyakran jönnek létre kapcsolatok és átjárók, ezért egyes szövegek – bár különböző aspektusból vizsgálva – több helyen is feltűnnek.