Színház a multietnikus térben. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház története és Urbán András rendezői munkássága
The subject of the doctoral dissertation is the history of the Kosztolányi Dezső Theatre in Subotica, and the artistic work of András Urbán, the current director of the institution. The Kosztolányi Dezső Theater (KDSZ) was established in 1994, with the aim of keeping alive the Hungarian language th...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Disszertáció |
| Megjelent: |
2022-11-03
|
| Kulcsszavak: | Kosztolányi Dezső Színház, Urbán András, színháztörténet, kisebbségi színház, identitás, előadásszöveg, rendezői koncepció |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/phd.11321 |
| mtmt: | 33118020 |
| Online Access: | http://doktori.ek.szte.hu/11321 |
| Tartalmi kivonat: | The subject of the doctoral dissertation is the history of the Kosztolányi Dezső Theatre in Subotica, and the artistic work of András Urbán, the current director of the institution. The Kosztolányi Dezső Theater (KDSZ) was established in 1994, with the aim of keeping alive the Hungarian language theatre in Vojvodina (Autonomous Province of the Federal Republic of Yugoslavia by the time), as an initiative of political leaders and theater professionals. The reason for that was that the Hungarian theater in Vojvodina was in the middle of a complex historical and artistic era, described and analyzed in detail later on in the dissertation, which also examines processes affecting and shaping the institution's current profile. According to different stages of the above mentioned era, the dissertation is split up into three chapters. The first deals with changes in theatre life in Subotica between 1985 and 1995: the most important issue by then, during the Ljubiša Ristić era of the National Theatre was the formal dissolution of the Hungarian ensemble. This chapter presents initiatives to make the Hungarian stage work continuously; it also includes the organizational and administrative work preceding the first premiere of the KDSZ. The second chapter is about the period right after the foundation of the KDSZ, analizing three directoral mandates, during which the audience and theatre criticism has shaped the repertoire; the chapter also looks at how and to what degree experimental theatre came to expression in the first twelve years of the ensemble and its leadership; what difficulties they had to face in a theatre, which neither had a permanent ensemble nor a proper stage to perform. The third chapter is focusing on András Urbán's artistic work. This chapter does not deal with procedural and institutional questions, instead of these, it analizes specific performances and shows, which have been dealing with contemporary issues, with an aim to induce thinking, apply provocative visual and verbal communication, direct the audience towards facing the reality. The three periods mentioned above have been approached by applying different methodology, this way creating a complex picture, representing a theatre – as an institution – from its very beginning to the actual creation of a performance, by following working mechanisms, effects and reflections all way long of the creative process. A doktori értekezés témája a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház (KDSZ) története, és jelenlegi igazgatójának, Urbán Andrásnak rendezői munkássága. A KDSZ 1994-ben alakult a magyar nyelvű színjátszás megmentése érdekében a kisebbségi politikum és a színházi alkotók kezdeményezésére, egy igen összetett színháztörténeti és történelmi időszak közepette, melyet a dolgozat részletesen taglal; valamint bemutatja azokat a folyamatokat, melyek befolyásolták az intézmény jelenlegi arculatának kialakulását. A vizsgált periódus korszakolásának megfelelően az értekezés három főfejezetre tagolódik. Az első az 1985 és 1995 közötti szabadkai színházi életben bekövetkezett változásokkal foglalkozik: a Ljubiša Ristić igazgató nevével fémjelzett korszak legfontosabb kérdése a Népszínház magyar társulatának formális megszüntetése. Ez a fejezet ismerteti azokat a színházi kezdeményezéseket, melyek a magyar nyelvű színjátszás folytonosságának megőrzése érdekében jöttek létre; ide tartozik továbbá a KDSZ első bemutatóját megelőző szervezési és adminisztrációs folyamatok bemutatása. A második rész a színházalapítást követő időszak három igazgatói mandátumát tárgyalja, és arra keresi a választ, hogyan alakítja a közönség és a kritikai visszhang a színház repertoárpolitikáját; mennyire jellemző a kísérleti útkeresés az első tizenkét év intézményvezetőinek színházi gondolkodására; milyen nehézségek jelentkeznek egy sem társulattal, sem játszóhellyel nem rendelkező színház mindennapi tevékenységében. A harmadik rész Urbán András igazgató rendezői munkásságára koncentrál. Ez a fejezet mellőzi az intézményi működés kérdéseinek részletezését, helyette konkrét előadások vizsgálatával foglalkozik, melyek közös jellemzője a kortárs problémákra kiélezett, gondolatébresztő, provokatív képi és verbális kommunikáció, mely szembesíti a nézőt a valósággal. A három korszak három különböző módszerrel való megközelítése egy olyan komplex képet igyekszik megrajzolni, mely a színház – mint intézmény – születésétől az előadás létrejöttéig kíséri végig a működési mechanizmusokat, a hatásokat és a reflexiókat. |
|---|