A domináns vegetációtípusok és a talajvízszint kapcsolata a Dél-kiskunsági semlyékeken
Dolgozatomban a Dél-Kiskunság területén a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága alá tartozó Körös-éri Tájvédelmi Körzetben, a Duna–Tisza közi Dorozsma-Majsaihomokhát kistáj részén található Ásotthalmi lápréten (Csodarét) és a mórahalmi Csipaksemlyéken Dr. Margóczi Katalin és munkatársai által 2004-be...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Szakdolgozat |
| Megjelent: |
2018
|
| Kulcsszavak: | szárazodás időtartamgörbe talajvízszint kút domináns vegetáció |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://diploma.bibl.u-szeged.hu/73381 |
| Tartalmi kivonat: | Dolgozatomban a Dél-Kiskunság területén a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága alá tartozó Körös-éri Tájvédelmi Körzetben, a Duna–Tisza közi Dorozsma-Majsaihomokhát kistáj részén található Ásotthalmi lápréten (Csodarét) és a mórahalmi Csipaksemlyéken Dr. Margóczi Katalin és munkatársai által 2004-ben és 2007-ben telepített vízszintmérő kutak adatait használom fel, amelyek a területen található domináns vegetációk közelében lettek telepítve. A kutak telepítésének célja a területek talajvízszintjének a monitorozása, mivel a talajvízszint csökkenése összefüggésbe hozható a klímaváltozás sokrétű következményeivel is, ahogy erről említést tesz Barta et al. (2012) cikkében és példaként hozza a Duna–Tisza-közi homokhátságon is végbemenő szárazodást, amely nem csak a klímaváltozás okozta talajvízszint csökkenés eredménye, hanem a megváltozott területhasználat következménye is. A rendelkezésre álló több éves havi talajvízszint-adatokat és az élőhelyek közötti kapcsolatot vizsgáltam és időtartamgörbe (1–7. ábrák) alkalmazásával is kerestem. Az időtartamgörbe a hidrológusok által gyakran használt eszköz. A talajvízszintre alkalmazva annak valószínűségét ábrázolja grafikusan, hogy az idő hány százalékában haladja meg a vízmennyiség az adott értéket a talajvízszintmérő kutakban. A vizsgált területeken nem tapasztalható talajvízszint csökkenés, amihez a kistáj lokális hidrológiai tulajdonsága nagymértékben hozzájárul. Ezt a növényzet 2005-ben, 2009-ben, 2014-ben és 2016-ban készített cönológiai felvételei is alátámasztottak. Táblázatban (3. táblázat) és diagramban (8. ábra és 9. ábra) is feltüntettem, hogy a tanulmányozott területek domináns élőhelyein a talajvíz mennyi időt tölt a különböző gyökérzónákban. A talajvízszint-gyakoriságokat élőhelytípusonként ábrázolva az adatok jó egyezést mutatnak, és elkülönülnek az élőhelytípusok. A szikeseken és a kékperjésekben hasonló zónában leggyakoribb a talajvízszint, de a kékperjésekben néhány alkalommal 200 cm alá is süllyed, míg a szikesekben soha. Ezen élőhelyeknél legtöbbször felszínhez közel, illetve a felszínen van a talajvíz. A sztyepréteknél leggyakrabban 100 és 175 cm mélyen van, és csak a Csodaréten megy néhány alkalommal 50 cm fölé. Több megfigyelés és vizsgálat is bizonyítja, hogy a Csodaréten és a Csipaksemlyéken a Homokhátságon általánosan kimutatható nagymértékű szárazodás (Barna et al. 2011; Rakoncai J. 2013; Tölgyesi Cs. 2016) nincs jelen, a növénytársulások stabilak, a talajvízszint-csökkenés hatása nem szignifikáns, és az alkalmazott természetvédelmi kezelések is hozzájárulnak a védett flóra értékének a megőrzéséhez (Margóczi et al. 2011; 3 Margóczi et al. 2018). A Csipak-semlyéken a talajvízszint évtizedes stabilitását vizsgáló, megjelenés alatt álló cikkben (Margóczi et al. 2018) található ábra (2. ábra) bemutatja a semlyék kutjait, az élőhelyek talajvízszint-függését. A Kékperjés láprétre (D2) általánosságban jellemző, hogy tavasszal időszakosan vízzel borított, majd a talajvízszint visszahúzódik a felszín alá, az ábrán a trendvonal enyhe lejtésű, a láprét a semlyék szélén, magasabb részén található. Hasonló a Szikes rét (F2) trendvonala is, de az előhely már a terület alacsonyabb részén fekszik, hosszabb ideig nedvesebb, a Kékperjés lápréttől a felgyülemlett csapadék odaáramlik. A Homoki sztyeprét (H5b) a maradékgerincek és lepelhomok-hátakon terül el, tipikusan a láprétek kiszáradásával jön létre. A trendvonala egyenes. A negyedik élőhely az Üde mézpázsitos szikfokok (F4) és Padkás szikesek, szikes tavak iszap- és vakszik (F5) társulásoknak a növényzete, trendvonala mondhatni egyenes, a talajvíz megjelenik a terepszint felett, hosszabb ideig víz alatt áll a terület. A párolgás miatt a só felhalmozódik a talajban. A Csodarétről nem készült ilyen jellegű tanulmány, de hasonlóságot mutatnak a jellegzetes vegetációtípusok mellé telepített kutak talajvízszint adatai. |
|---|