"Én élni akarok mindenáron!" az ellenállás és együttműködés lehetőségei két magyar holokausztnarratívában : Zsolt Ágnes-Heyman Éva A piros bicikli és F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye mint női ellen-diszkurzusok /
Gondolatmenetem fókuszában az a felvetés áll, hogy a kortárs feminista emlékezetpolitika miképp mérheti fel, építheti ki az ellenállás és együttműködés lehetőségeit. A vizsgált szövegek a Holokauszt elszenvedőinek, áldozatainak és túlélőinek állítanak emléket, a fikciót és a realitást különböző mért...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport, Angol-Amerikai Intézet, Szegedi Tudományegyetem
Szeged
2022
|
| Sorozat: | Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat
12 No. 1 |
| Kulcsszavak: | Feminizmus, Magyar irodalom - memoár, Zsidóüldözés - Magyarország - 1939-1944 - visszaemlékezés |
| Tárgyszavak: | |
| doi: | 10.14232/tntef.2022.1.20-40 |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/77983 |
| LEADER | 02261nab a2200265 i 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | acta77983 | ||
| 005 | 20221220120323.0 | ||
| 008 | 221220s2022 hu o 0|| hun d | ||
| 022 | |a 2062-7084 | ||
| 024 | 7 | |a 10.14232/tntef.2022.1.20-40 |2 doi | |
| 040 | |a SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium |b hun | ||
| 041 | |a hun | ||
| 100 | 1 | |a Kérchy Anna | |
| 245 | 1 | 0 | |a "Én élni akarok mindenáron!" |h [elektronikus dokumentum] : |b az ellenállás és együttműködés lehetőségei két magyar holokausztnarratívában : Zsolt Ágnes-Heyman Éva A piros bicikli és F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye mint női ellen-diszkurzusok / |c Kérchy Anna |
| 260 | |a Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport, Angol-Amerikai Intézet, Szegedi Tudományegyetem |b Szeged |c 2022 | ||
| 300 | |a 20-40 | ||
| 490 | 0 | |a Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóirat |v 12 No. 1 | |
| 520 | 3 | |a Gondolatmenetem fókuszában az a felvetés áll, hogy a kortárs feminista emlékezetpolitika miképp mérheti fel, építheti ki az ellenállás és együttműködés lehetőségeit. A vizsgált szövegek a Holokauszt elszenvedőinek, áldozatainak és túlélőinek állítanak emléket, a fikciót és a realitást különböző mértékben elegyítő, töredezett vagy befejezetlen női fejlődésregényt idéző traumanarratívákban. Kérdésem, hogy ezek a szövegek képesek-e egy nőirodalmi és/vagy nőtörténelmi hagyományt kiépíteni Betölthetik-e azt a feminista missziót, aminek égető hiányára a 2010-es évektől a Holokauszt- illetve a háborús atrocitások kutatása kapcsán például Louise O. Vasvári és Pető Andrea írásai mutattak rá, hangsúlyozva annak szükségességé, hogy helyet és hangot adjunk a specifikusan női háborús tapasztalatoknak, és hozzákezdjünk egy női ellenszövegekből álló, alternatív kánon építésének. | |
| 650 | 4 | |a Bölcsészettudományok | |
| 650 | 4 | |a Történettudomány és régészet | |
| 695 | |a Feminizmus, Magyar irodalom - memoár, Zsidóüldözés - Magyarország - 1939-1944 - visszaemlékezés | ||
| 700 | 0 | 1 | |a Zsolt Ágnes |
| 700 | 0 | 1 | |a Heyman Éva |
| 700 | 0 | 2 | |a F. Várkonyi Zsuzsa |
| 856 | 4 | 0 | |u http://acta.bibl.u-szeged.hu/77983/1/tntef_012_001_020-040.pdf |z Dokumentum-elérés |