A halál pszichológiai dilemmái a szorongás és racionalitás metaforái François de La Rochefoucauld halállal kapcsolatos írásaiban /

Jelen tanulmány a halál metaforikus konceptualizációját vizsgálja François de La Rochefoucauld (1613-1680) Maximák című munkájában. Tekintve, hogy bekövetkeztének pillanatáig nincs elsőrendű tapasztalatunk a halálról, az élet végi jelenségekről való fogalmi hálózatunk töredékes, befejezetlen, ez a b...

Teljes leírás

Elmentve itt :
Bibliográfiai részletek
Szerző: Aradi Csenge
További közreműködők: La Rochefoucauld François de
Dokumentumtípus: Cikk
Megjelent: Szegedi Tudományegyetem - Kognitív Poétika Kutatócsoport Szeged 2022
Sorozat:nCognito : kognitív kultúraelméleti közlemények 1 No. 1
Kulcsszavak:Félelem - pszichológia, Erkölcsfilozófia - francia - 17-18. sz., Halál - pszichológia
Tárgyszavak:
doi:10.14232/ncognito/2022.1.64-81

Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/77972
LEADER 02452nab a2200241 i 4500
001 acta77972
005 20221220092229.0
008 221220s2022 hu o 0|| hun d
022 |a 2939-5658 
024 7 |a 10.14232/ncognito/2022.1.64-81  |2 doi 
040 |a SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium  |b hun 
041 |a hun 
100 1 |a Aradi Csenge 
245 1 2 |a A halál pszichológiai dilemmái   |h [elektronikus dokumentum] :  |b a szorongás és racionalitás metaforái François de La Rochefoucauld halállal kapcsolatos írásaiban /  |c  Aradi Csenge 
260 |a Szegedi Tudományegyetem - Kognitív Poétika Kutatócsoport  |b Szeged  |c 2022 
300 |a 64-81 
490 0 |a nCognito : kognitív kultúraelméleti közlemények  |v 1 No. 1 
520 3 |a Jelen tanulmány a halál metaforikus konceptualizációját vizsgálja François de La Rochefoucauld (1613-1680) Maximák című munkájában. Tekintve, hogy bekövetkeztének pillanatáig nincs elsőrendű tapasztalatunk a halálról, az élet végi jelenségekről való fogalmi hálózatunk töredékes, befejezetlen, ez a bizonytalanság pedig egyéni és kollektív szorongást eredményez. A pszichológiai és fogalmi metaforaelméleti kutatások arra engednek következtetni, hogy a halállal kapcsolatos érzelmeket véges számú, feltételezhetően univerzális metaforákon keresztül konceptualizáljuk. La Rochefoucauld emberi természetről való gondolkodását alapjaiban határozza meg az amour-propre fogalma, amely a 17. századi kontextusban az önszeretet, az egoizmus szinonimája, és a társadalmi hipokrízis forrása volt. A vonatkozó szövegrészek elemzéséből kiválik, hogy az amour-propre ugyanakkor alacsonyan tartja a halálból adódó pszichológiai traumát azáltal, hogy különböző megküzdési stratégiákat alkalmaz a halál jelentőségének csökkentésére. Írásaiban a szerző következetesen használja a TUDÁS LÁTÁS metaforát, kiaknázva annak gazdag fogalmi hálózatát. A látás/vakság bináris oppozíciójával szemlélteti, hogy az önámítás és a tudatlanság erőteljes érzelmi elnyomáshoz, mentális vaksághoz vezet. 
650 4 |a Társadalomtudományok 
650 4 |a Pszichológia 
695 |a Félelem - pszichológia, Erkölcsfilozófia - francia - 17-18. sz., Halál - pszichológia 
700 0 2 |a La Rochefoucauld François de 
856 4 0 |u http://acta.bibl.u-szeged.hu/77972/1/ncognito_2022_001_064-081.pdf  |z Dokumentum-elérés