04331nab a2200229 i 4500 acta7567 20250319142602.0 161015s2006 hu o 000 hun d 0324-6523 SZTE Egyetemi Kiadványok Repozitórium hun hun fre Homicskó Árpád Olivér La régulation du système de santé en France [elektronikus dokumentum] / Homicskó Árpád Olivér 2006 5-40 Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica : publicationes doctorandorum juridicorum 6 No. 1-8 A francia egészségügyi rendszeren belül a betegbiztosítás leírását és elemzését kíséreltem meg a 2004. augusztus 9-ei Közegészségügyi törvényre és a 2004. augusztus 13-ai Betegbiztosítási törvényre tekintettel. Az egészséghez való jog alapvető emberi jog, ezt minden államnak garantálni kell, amit az egészségügyi intézményrendszer fenntartásával és működtetésével valósítanak meg. A francia szakirodalom egészségügyi rendszerekre vonatkozó csoportosítása megkülönbözteti az angol nemzeti egészségügyi rendsze rt(NHS — National Health System), a piaci alapon működő Egyesült Államokban létező modellt és az ún. német modellt. A francia megoldás a német szabályozási modellhez áll a legközelebb, tekintettel azonban az országban található sajátosságokra. A francia egészségügyi rendszerben a biztosítási védelmet jövedelemtől függő járulékokkal finanszírozzák, hasonlóan számos más Európai Uniós tagállamhoz, azonban a finanszírozást többszereplős kötelező betegpénztárak bonyolítják le foglalkozási ágak szerint, amelyek szabályozóan avatkoznak be az egészségügyi rendszerbe is. A francia rendszer alapja egy többszereplős fekvőbeteg ellátás, amelyben közösségi és független egyéni közhasznú fenntartók biztosítják az ellátás nagy részét. A francia sajátosságok közé tartozik, hogy a betegbiztosítás kiadásainak jó egyharmadát adóhoz hasonló járulékokkal finanszírozzák, ami lényegében egy egységbiztosítás. Ezzel azonban a kötelező betegpénztárak az ellátási ráfordításoknak csak egy részét fedezik. Ezért a franciák 90 százaléka egy kiegészítő biztosítást köthet, fejkvóták alapján. E kiegészítő biztosítások kétharmadát szövetkezeti pénztárak kezelik. Az úgynevezett kiegészítő szektor (amelyhez a kereskedelmi magánbiztosítások is számítanak) az egészségügyi kiadások 11 százalékát finanszírozzák. Említésre méltó ezen kívül a Franciaországban bevezete ttún. állami alapbiztosítás (Coverture Maladie. Universale — CMU), amely vállalja azok járulékait a kötelező és (alaptarifával) a kiegészítő biztosításhoz, akiknek az évi jövedelme nem halad meg egy bizonyos rászorultsági szintet. A fekvőbeteg szektorban domináló közösségi kórházügyet központilag, államilag koordinálják és gyakran sürgősségi ambulanciaként működtetik. A francia rendszerben erősen érvényesül a szolidaritás elve, amely az állami alapbiztosítás (CMU) sajátos rendszerével magyarázható, amely a rászorulok számára díjtalan alapbiztosítást jelent. A kiegészítő biztosítások intézményesítve vannak, de Franciaországban a verseny az egészségbiztosítás területén korlátozott. A fennálló rendszer mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosít az ellátási szolgáltatásokhoz. Franciaországban nincs szó á betegpénztárak versengéséről. A cél az egy kézből vezérelt betegbiztosítási politika, vagyis a központi, állami beavatkozásnak fontos szerepe van. Az ambuláns szolgáltatókkal való szerződéspolitika és a fekvőbeteg szektor szabályozása részben regionalizált; de központilag irányított marad. A verseny a szabadfoglalkozású szolgáltatókra és a kiegészítő biztosítási szektorra korlátozott marad, ami a járulék-szubvencionálással szociálisan szabályozott. Társadalomtudományok Politikatudomány Egészségbiztosítás - francia - jogi szabályozás http://acta.bibl.u-szeged.hu/7567/1/juridpol_doct_006_005-040.pdf Dokumentum-elérés