El Quijote y los criterios de una kulturnation la novela Cervantina en el discurso políticocultural Húngaro durante la primera mitad del siglo XIX /
Mintegy száz esztendővel ezelőtt kezdi alkalmazni Friedrich Meinecke német történész az államnemzet versus kultúrnemzet megkülönböztetést a nyugat-, illetve a közép- és kelet–európai nemzeti fejlődéstörténet tanulmányozására. Az 1790 utáni magyarországi szociokulturális fejlődést, tehát a magyar kla...
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Cikk |
| Megjelent: |
Universidad "József Attila", Departamento de Estudios Hispánicos
Szeged
2005
|
| Sorozat: | Acta hispanica
10 |
| Kulcsszavak: | Műelemzés - irodalmi, Spanyol irodalmi történet, Spanyol irodalom - regény |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/597 |
| Tartalmi kivonat: | Mintegy száz esztendővel ezelőtt kezdi alkalmazni Friedrich Meinecke német történész az államnemzet versus kultúrnemzet megkülönböztetést a nyugat-, illetve a közép- és kelet–európai nemzeti fejlődéstörténet tanulmányozására. Az 1790 utáni magyarországi szociokulturális fejlődést, tehát a magyar klasszikát és a korai romantikát magában foglaló nyelvújítás és reformkor nyelvi-esztétikai, illetve politikai teljesítményét a modern nacionalizmuskutatás manapság a magyarság etnokulturális identitásképző törekvései jegyében írja le. Ezeket a mozgásirányokat vizsgálva a hispanista érdeklődéssel figyelhet föl arra a körülményre, hogy a Cervantes Don Quijotéja - az univerzális irodalmi kánon központi darabjaként - időről időre föltűnik a kultúrpolitikai közbeszédben (levelezésekben, vitákban, tanulmányokban stb.) úgyis, mint egy olyan, már-már kultikus szöveg, amelynek ismerete és persze teljes magyar nyelvű fordítása elsődleges kritériuma (volna) az európai kultúrnemzeti létnek. Így vélekedik róla Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor, Szalay László, Lukács Móric, a Kisfaludy-Társaság és közvetett módon Kossuth Lajos is. A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy rávilágítson azokra a lehetőségekre, akadályokra, félreértésekre, érdekütközésekre, amelyek végül is oda vezetnek, hogy a mű teljes magyar fordítása csak 1873 és 1876 között láthat napvilágot. Fordítója Győry Vilmos, kinek fordítói munkáját a tanulmány a Gyulai-féle népi-nemzeti liberális magyar romantika egyik nyelvi és esztétikai csúcsteljesítményének tartja. A dolgozat egyrészt a Don Quijote-kérdésen keresztül kívánja érzékeltetni az 1848-at megelőző szociokulturális mozgások dinamikáját és az ezekből fakadó állandó szerkezeti változásokat. Másfelől rávilágít a regény hatástörténetének egy, a hispanisztika által részleteiben ugyan ismert, ám a magyar etnokulturális identitásképzés folyamata felől nézve mindeddig talán kevésbé reflektált szempontjára is. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 23-34 |
| ISSN: | 1416-7263 |