Animalitás és humanitás a legendában Tersánszky Józsi Jenő : Legenda a nyúlpaprikásról /

A Legenda a nyúlpaprikásról a meglehetősen terjedelmes Tersánszky-életmű egyik legidőtállóbb darabjának bizonyult: máig része tudott maradni az oktatási kánonnak, és számos olvasata ismert. A kisregényről megjelenése évében Schöpflin Aladár közölt a Nyugatban bírálatot, és a későbbi értelmezők rá hi...

Full description

Saved in:
Bibliographic Details
Main Author: Hansági Ágnes
Other Authors: Tersánszky Józsi Jenő
Format: Article
Published: 2018
Series:Acta historiae litterarum hungaricarum 34
Kulcsszavak:Műelemzés - magyar, Regényelemzés - magyar, Magyar irodalom története - 20. sz.
Online Access:http://acta.bibl.u-szeged.hu/56995
Description
Summary:A Legenda a nyúlpaprikásról a meglehetősen terjedelmes Tersánszky-életmű egyik legidőtállóbb darabjának bizonyult: máig része tudott maradni az oktatási kánonnak, és számos olvasata ismert. A kisregényről megjelenése évében Schöpflin Aladár közölt a Nyugatban bírálatot, és a későbbi értelmezők rá hivatkozva a leggyakrabban a legenda műfajiságából kiindulva értelmezték a szöveget. Jelen dolgozat Schöpflinnek inkább ahhoz a megállapításához kíván csatlakozni, amely a kisregény sokhangúságát tekintette az egyik legfontosabb esztétikai hatáselemének. Abból kiindulva, hogy az epilógusban színre lépő implicit szerző a szöveg és a legenda műfajának távolságát, a különbözést hangsúlyozza, ezt mint olvasói utasítást követve, a nyelvjátékra koncentrálva kíséreltem meg vizsgálni a szöveget. Az elemzés egyfelől a szövegnek arra a szerkezeti sajátságára mutat rá, amely a műfaji megkettőzöttségből fakad: a szöveg első felében elbeszélt szociografikus, naturalista novellát a szöveg második fele meseként beszéli el újra. Az elemzés másik törekvése, hogy bemutassa, az akciók és viselkedések felszíni struktúrája mellett az elbeszélt történet elsősorban a nyelvben, a nyelvi játékban történik meg. Die Hasengulasch-Legende gilt im Lebenswerk von Jenő J. Tersánszky als eines der zeitbeständigeren Stücke: bis heute ist es ein von vielen unterschiedlichen Deutungsansätzen umgebener Bestandteil des Bildungskanons. Über den Roman hat Aladár Schöpflin in der Zeitschrift „Nyugat” seine Rezension veröffentlicht und die nachfolgenden Interpreten des Romans legten den Text, mit Hinweisen auf diese Kritik, als eine Legende aus. Die vorliegende Arbeit möchte sich eher an die Bemerkung von Schöpflin anschließen, die die Vielstimmigkeit des Romans als den wichtigsten ästhetischen Wirkungsfaktor beschrieb. Ich versuchte in meinem Ansatz den Text zu analysieren, von dem Epilog auszugehen, wo der implizite Autor die Distanz, den Unterschied zwischen dem Text und der genannten Gattung betont und ihn als Anweisung für den Leser aufzufassen, auf das Spiel der Sprache zu fokussieren. Meine Auslegung konkludiert einerseits darauf, dass der Roman einer verdoppelten Gattungskommunikation folgt und dieser Umstand auch die Struktur des Romans prägt. Die naturalistische, halbwegs mit soziografischer Genauigkeit ausgearbeitete Erzählung des ersten Teils wird als ein Märchen in dem zweiten Teil nochmal wiedererzählt. Das andere Ziel meiner Interpretation ist darzustellen, wie die erzählte Geschichte über die oberflächliche Architektonik der Aktionen und das Verhalten der Charaktere hinaus in der Sprache, in dem Sprachspiel vollzogen wird.
Physical Description:69-84
ISSN:0586-3708