A FED Taylor-szabálya és következményei a követő és felzárkózó gazdaságokra
A tanulmány két kérdés megválaszolását tűzi ki feladatául. Igaz— e, hogy a társadalmi jóléti függvényen alapuló szabálykövető monetáris politika (USA) jobb szolgáltatást nyújt a gazdasági szereplők számára, mint a kizárólagosan antiinflatorikus célú és diszkrecionális monetáris politika? Ha igaz akk...
Elmentve itt :
| Szerzők: | |
|---|---|
| Dokumentumtípus: | Könyv része |
| Megjelent: |
2005
|
| Sorozat: | SZTE Gazdaságtudományi Kar közleményei
4 Pénzügyek és globalizáció 4 |
| Kulcsszavak: | Pénzügyi politika |
| Tárgyszavak: | |
| Online Access: | http://acta.bibl.u-szeged.hu/5659 |
| Tartalmi kivonat: | A tanulmány két kérdés megválaszolását tűzi ki feladatául. Igaz— e, hogy a társadalmi jóléti függvényen alapuló szabálykövető monetáris politika (USA) jobb szolgáltatást nyújt a gazdasági szereplők számára, mint a kizárólagosan antiinflatorikus célú és diszkrecionális monetáris politika? Ha igaz akkor miként lehet a technológiai követő országok számára a potenciális kibocsátás pályáját meghatározni, mivel számukra ez korántsem olyan egyszerű, mint a technológiai vezető (USA) számára, ahol az egy főre jutó potenciális kibocsátás pályája 120 éve állandó és évi 0,018-os ütemű. This study is aiming to answer two questions: (1) is it true that a formalized monetary policy based on collective welfare serves actors of the economy better than an anti-inflationary and discretionary monetary policy? (2) if this is so, how it is possible to declare the potencial emission level of countries falling behing in technological terms? This problem is not so simple for them than it is for the USA, where per capita potencial emission has been stable at an annuyal rate of 0,018 for 120 years. |
|---|---|
| Terjedelem/Fizikai jellemzők: | 185-199 |
| ISSN: | 1588-8533 |