Berzsenyi Dániel

|halál helye= Nikla |nemzetiség=magyar |szülei=Berzsenyi Lajos, Thulmon Rozália |feleség= Dukai Takách Zsuzsanna |férj= |gyerekek=

|írói álnév= |műfaj= óda, episztola elégia |irányzat= szentimentalizmus, klasszicizmus |periódus= |első mű= |fő mű= ''A közelítő tél''
''A magyarokhoz I. és II.''
''Búcsúzás Kemenesaljától''
''A Pesti Magyar Társasághoz'' |kiadó= |díjak= |behatás= Horatius |kihatás= |weboldal= |aláírás= |megjegyzés= }} bélyegkép|jobbra|Berzsenyi Dániel emléktáblája, Balatonfüred, Gyógy tér 1. Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) magyar költő.

Középbirtokos nemesi családban született. Sopronban, az evangélikus líceumban tanult, ahol inkább testi erejével tűnt ki, mint szorgalmával vagy jó magatartásával. Az apja hatalmától szabadulni akaró ifjú házasságot kötött Dukai Takách Zsuzsannával, és felesége sömjéni birtokára költöztek. Titokban írt verseit barátja, Kis János lelkész elküldte a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek. Berzsenyi felbuzdult a széphalmi mester dicséretén, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután egyre kevesebbet verselt, Kölcsey Ferenc kritikája is kedvét szegte. Tanulmányokba kezdett, hogy költészetét a bírálattal szemben megvédhesse. ''Poétai harmonisztika'' című értekezésében fektette le a költészettel kapcsolatos nézeteit. Élete végén egyre magányosabban élt birtokán, Niklán. Berzsenyi művészetét az erőteljes kifejezések, költői képek jellemzik. Versei egyéni érzései mellett általános gondolatokat is megfogalmaznak. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás.

Információk a Wikipedia alapján