Szent-Györgyi Albert

| szülei =Szent-Györgyi Miklós, Lenhossék Jozefina | születés dátuma = 1893. szeptember 16. | születés helye = Budapest | halál dátuma = 1986. október 22. | halál helye = Woods Hole, Massachusetts | házastárs = Demény Kornélia
( 1917–1938)
Borbíró Márta
( 1941–1963)
Susan Wichterman
( 1965–1968)
Marcia Houston
( 1975–1986) | gyermekei = Szent-Györgyi Nelli (1918–1969) | iskolái = - | lakhely =

| felsőoktatási intézmény = Cambridge-i Egyetem | más intézmény = Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Kar | egyéb diplomái =

| szakterület = orvostudomány, biokémia | kutatási terület =C-vitamin
citrátkör
izom-biokémia
rákkutatás | tudományos fokozat = | mérnöki ág = | aktivitási típus = | szakintézeti tagság = | felsőoktatási munkahely1 = | felsőoktatási beosztás1 = | felsőoktatási munkahely2 = | felsőoktatási beosztás2 = | kutatóintézeti munkahely = | kutatóintézeti beosztás = | más munkahelyek = | jelentős munkái = ''Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts'' (1937)
''Oxidation, Fermentation, Vitamins, Health and Disease'' (1939)
''Muscular Contraction'' (1947)
''Bioenergetics'' (1957)
''Az élet jellege'' (Budapest, 1973) | jelentős tervfeladatai = | tudományos publikációk száma = 459 | szakmai kitüntetések =Nobel-díj (1937)
Corvin-koszorú (1937)
Kossuth-díj (1948)
Albert Lasker-díj (1954)
A Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1983) | akadémiai tagság = Magyar Tudományos Akadémia (1938)
Szovjet Tudományos Akadémia (1947)
Amerikai Tudományos Akadémia (1956)
Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (1957) | hatással volt = Straub F. Brunó
Laki Kálmán
Banga Ilona
Hans Adolf Krebs | hatással voltak rá = F. G. Hopkins
Bay Zoltán
Linus Pauling | honlap = | aláírás = Albert Szent-Györgyi signature.svg }} Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert Imre (Budapest, 1893. szeptember 16.Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja és 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt. Ő a Szent-Györgyi Albert-díj névadója.

Anyai ágon a neves ''Lenhossék'' orvosprofesszori dinasztia leszármazottja (Szent-Györgyi Albert dédapja, Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvos, fiziológus, nagyapja, Lenhossék József (1818–1888) orvos, anatómus, antropológus, nagybátyja, Lenhossék Mihály (1863–1937) anatómus, egyetemi tanár). A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1917-ben, majd az első világháború után Németországban és Hollandiában dolgozott kutatóként. 1927-ben a mellékvesében felfedezett egy redukáló hatást mutató anyagot, amit hexuronsavnak nevezett el, és tanulmányozására elnyert egy ösztöndíjat a Cambridge-i Egyetemre. Az 1930-as évek elején Szegeden izolálta a C-vitamint, majd az évtized közepén felfedezte a citrátciklus három tagját, a bioflavonoidokat (P-vitamin) és munkatársaival együtt áttörést ért el az izomműködés biokémiájának megértésében, amelyben közreműködött tanítványa, Straub F. Brunó is. Munkásságát 1937-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjjal ismerték el. 1940–41-ben a Horthy Miklós Tudományegyetem (a mai Szegedi Tudományegyetem) első rektora lett.

A második világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, csoportja a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. A kiugrás előkészítésére szerveződő „Tizenegyek” csoportjának vezetője volt. Kállay Miklós miniszterelnök tudtával, a magyar demokratikus erők kérésére Magyarország átállásáról tárgyalt a szövetségesek képviselőivel. Emiatt a német megszállás után bujkálnia kellett. A háború után aktív közéleti szerepet vállalt egy új demokratikus Magyarország létrehozásában bízva. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetője lett, 1945–47 között a nemzetgyűlés tagja, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, megalapította a Magyar Tudományos Akadémiától független Magyar Természettudományos Akadémiát, majd a két akadémia összevonása után az MTA másodelnöke volt. Az országban bekövetkezett politikai fordulat és annak következményei miatt 1947-ben Amerikába emigrált, a massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le. Itt létrehozott egy alapítványt, amelynek keretei között eleinte az izomműködés biokémiáját, majd a rák kialakulását kutatta.

1955-ben kapott amerikai állampolgárságot, 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS), majd 1957-ben az 1780-ban alapított amerikai Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett.

Emigrációja alatt összesen csak két alkalommal látogatott Magyarországra, 1973-ban a Szegedi Biológiai Kutatóközpont átadására, 1978-ban pedig tagja volt a Szent Koronát visszaszolgáltató küldöttségnek.

Tudományos munkásságát 1937-ben Corvin-koszorúval, 1948-ban az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjjal ismerték el. 1983-ban megkapta a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban vett át. Emellett több neves külföldi egyetem díszdoktora és az Albert Lasker-díj kitüntetettje.

Szent-Györgyi Albert egyike volt azon magyar kutatóknak, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a nemzetközi tudományos életre. Ő volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományos Nobel-díjat. Információk a Wikipedia alapján
81 - 100 megjelenítése a 140 találatból, Keresési idő : 0.05s Szűkített eredmények
  1. 81
  2. 82
    Online elérés
    Könyv része
  3. 83
  4. 84
  5. 85
  6. 86
    Online elérés
    Cikk
  7. 87
  8. 88
  9. 89
  10. 90
  11. 91
  12. 92
  13. 93
  14. 94
  15. 95
  16. 96
  17. 97
  18. 98
  19. 99
  20. 100